Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Törvények által kisemmizettek

szarnyal-a-gazdasag.jpgA kormány folyamatosan szűkíti a nagy ellátórendszerek költségvetési kiadásait. El is kezdte ezt 2012.01.01.-től a rokkantsági ellátórendszer megreformálásával.

Miután a rokkantsági nyugdíj fogalma megszűnt 2012. évtől, a kormány többé nem titkolta, hogy mi is a célja. Az alaptörvény és a szociális törvény szerint majd eltartják a rokkantakat a családtagok – mondják is a döntéshozók. Erre utaltak az intézkedések azzal is, mellyel a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) felügyelete alá centralizálták a családok szociális helyzetének ellenőrzését.

Előfordult olyan eset, hogy az egyik rokkant testvér jövedelmi viszonyai alapján a másik rokkant testvér azért nem kapott segélyt az önkormányzattól, mert a közös lakcím szerint a jövedelmi viszonyaikat is együttesen vették figyelembe. Sőt, olyan eset is előfordult, amikor a felülvizsgálaton visszaminősített rokkant özvegyet az egyetemista fiának a már dolgozó barátnőjével szerették volna eltartatni, miután alaposan kifaggatta a beteget a szakértő. Az összefoglaló szakvélemény szabványszövege szerint: „Szociális helyzete rendezett”.

Amit még 2013. év nyarán, csak víziónak gondoltunk, az mára már valósággá formálódik?

Az első lépés, ami a sikeres kommunikálás felé vezethet, hogy a szegényeket kinevezik potyautasoknak. A fő kérdés pedig az, nézzük csak meg, hogy mijük is van? A következő kérdés, ha fogyókúráztatjuk őket, akkor meddig mehetünk el? A terv nem újkeletű, hiszen már az alaptörvény is arról szól, hogy nincs társadalombiztosítási garancia és szociális biztonság többé. A szegényeket, a betegeket a család nyakába varrjuk, ezt kiagyalta a kormány már az első pillanatban. Ennek a forgatókönyvnek a része most a menü tálalása. Ez nem űrprogram, hogy rögtön fel kell lőni a szegényeket és a betegeket az űrbe, mint Gagarint, hanem megfontolt lépésekkel végrehajtandó, alattomos tervről bizonyosodhatunk meg. Jól ki van ez találva a 2013. november 15-től induló programmal. Fokozatosan megyünk szépen mind-mind a levesbe? Ezt csak az nem látja, aki vak! A fél ország a létminimum alatt él!

Lázár és Balsay a korhatár alatti nyugdíjak megszüntetésére tett javaslatot 2011. május végén, amit a fideszes többségű parlament el is fogadott! Így történhetett meg, hogy a TB kockázatra és szolgálati időre épülő rokkantsági nyugdíjak már csak szociális ellátássá olvadtak az új alaptörvényben! A 2012. január 1-től hatályos alaptörvény ugyanakkor kimondja, hogy a nagykorú családtag köteles gondoskodni az idős beteg szülőkről! Ezzel összhangban a jelenleg hatályos szociális törvény is hasonlóképpen rendelkezik. Magyarul az állam „rábízza” a betegek gondozási kötelezettségét a családtagokra, ő pedig kiszáll a „buliból”. Teszi mindezt a keresztényi alaptörvény szellemében.

Kivel kezdik a sort? Hát mindig a legsebezhetőbbekkel, ugye? Kik is ők? Például a hajléktalanok, akiket már eddig is a sorsukra hagytak. Még az Európai Unió is megszólt minket érte. Utána az idősödő, tartós munkanélküliek és a betegek következnek a sorban, akiknek már esélyük sincs semmiféle elhelyezkedésre. Ők az erőltetett menetben a lusta semmirekellők, akik nem akarnak dolgozni, a kormány-kommunikáció szerint. Nem erről van szó, hanem arról, hogy ők már útban vannak a hatalomnak, mint mindenki, akikről átmenetileg gondoskodni kellene, amíg nyugdíjba nem vonulhatnának végleg.

 A még dolgozni bíró közmunkások is előbb-utóbb a süllyesztőben végzik, minden tartalékukat felélve. A pályakezdő munkanélküliek helyzete a legbiztosabb láncszem ebben a leszakadó folyamatban. Közülük kerülnek ki a külföldre távozók, a megélhetési válság elől menekülve. Mondjuk ki bátran, itt a járulékfizetők néma forradalma zajlik már 2-3 éve folyamatosan. Egyre többen menekülnek a zsarnoki hatalom elől. A lázadó ifjúság nem bírja azt, hogy megszabják számára, hogy mi elég, vagy mi nem az éhenhaláshoz.

Miután a potenciális áldozatok már megvannak, és a sorrend, hogy ki megy először a levesbe, nézzük meg az összefüggéseket, miért is kellett létrehozni ezt a centralizált rendszert! A totális, modernkori hűbérrendszer gondtalan megálmodása és  végrehajtása lenne a cél? Ezt ma még csak sejteni lehet, hogy ez a menü rotyog az üstben, és az utolsó vacsora a pokol tornácán lesz felszolgálva. Az első vendégek pedig a „tehetősebb” szegények lesznek, akiknek a gombócot le akarják nyomni a torkán. 

A feketeleves mellé az alaptörvény is ott lesz az étlapon, amiben világosan megfogalmazták, a családnak kell gondoskodni az idős, betegről. Nem véletlen száműzték a TB garanciákat sem elsőként az alaptörvényből. Mindenki csináljon a rokkant családtagjával is, amit akar! 

A hitleri Németországban is először a súlyos betegek közül a fogyatékosokkal kezdték. Nem kímélték a kisgyermekeket sem! Nálunk is nyirbálni kezdték a fogyatékosok és rokkantak ellátórendszerét. Sőt, nem véletlen hoztak olyan eszement törvényt, hogy a pelenkás félholt is önmaga köteles átvenni a gyógyászati segédeszközt, személyesen. Így lehet ellehetetleníteni a betegek életét. Az állami gondoskodást felszámolta a kormány lényegében még azelőtt, mielőtt hatalomra került, csak a menüsort fokozatosan tálalja fel a szegényeknek.

A program megvalósítása, a tartós betegektől kezdve a súlyos fogyatékosokon át, a kisgyermektől az aggastyánig bezárólag világosan körvonalazódik, ha látunk is, nemcsak nézünk. Megnyirbálták a tartós beteg gyermekek jogait, a fogyatékosokét és a korhatár alatti rokkantakét. Utóbbiak többsége a Ratkó-nemzedéket képviselve könyörtelen bánásmódban részesülhet. Még azt sem hajlandó tolerálni a kormány, hogy a korhatár alatti rokkantak nagy többsége pár éven belül elérné az öregségi korhatárt. Ők addig kellettek csak, amíg újjáépítették az országot, progresszív járulékot fizettek évtizedeken át, átlag 30 évig! 

A munkába, ha belerokkantak, akkor gondoskodjon róluk a saját családjuk az állam helyett! Ezt fogalmazta meg a kormány az alaptörvényben is. Ennek a programnak a végrehajtása zajlik azzal, hogy 2012. január 01-től a rokkantsági nyugdíj jogfosztásával a szociális ellátórendszerbe tereltek be körülbelül 300 ezer fő korhatár alatti volt rokkantsági nyugdíjast. Azóta már vagy 60 ezren átlépték az öregségi korhatárt. Ez a trend folytatódik egészen az 1957-ig születettekkel, úgy, hogy ők pár éven belül öregségi nyugdíjkorhatárt betöltők lennének.

A kormány viszont nem toleráns velük szemben, és esze ágában sincs még ezt a pár évet kivárni. Menjenek a levesbe mind! – gondolják ők. Ennek a programnak a megvalósításához, mit gondolnak, kik fognak segítséget nyújtani? Nem más, mint az NRSZH (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal), amely november 15-től veszi a kezébe az irányítását ennek a centralizált szociális team-nek.

Nem véletlen alakult így!

Aki egy kicsit is átlátja a helyzetet, nem kell sokat kombinálnia, vagy az agyát megerőltetnie, hogy miért is pont ennek a kormányzati szervnek a fennhatósága alá tartozik az elbírálás. A rokkantak felülvizsgálata az ő kezükön megy át. Mivel ott nem jött be semmi a kormány elképzeléséből, így stratégiai változtatást kellett kitalálni, de gyorsan. Ami hatékony is végre. Na, ezt jól ki is főzték! Nem bíbelődik már a NRSZH a felülvizsgálati statisztikákkal sem. Megrekedt az adatfeldolgozás még a február végi adatoknál, hogy hány rokkanttól szabadultak meg ebben az évben.

Már ez sem érdekli a kormányt, mert sokkal hatékonyabb és látványosabb módszerrel lökhetik a tömegsírba a korhatár alatti rokkantakat, mint eddig. A felelősséget az állam helyett a rokkantak családjának a nyakába kell varrni? Na és mi lesz az átlag 30 év alatt befizetett rengeteg pénzükkel? A rokkantak után megfizetett bruttó járulékokkal? A munkabéreik után 50-60% progresszív járulékot fizettek be. Azokkal mi lesz? Miért is a család nyakába akarja pimasz módon a kormány varrni a korhatár alatti rokkantakat, amikor azok élve meg sem érik az öregségi nyugdíjkorhatárt? 

Szerepelt már sok minden a tervei között ennek a keresztényi kormánynak, hogyan is kéne minél hamarabb elfelejteni, hogy itt rokkantak is éltek valaha. Hátszületett már sok-sok ördögi terv, de eddig egy se jött be, mint például annak a rokkant-szimulátor gépnek a beszerzési elképzelése, amely 70 millió forintba került volna. Egyrészt a vizsgálat 5-6 órás, és a komoly szakmunkát végzők tesztelésére fejlesztették ki, nem pedig rokkantak funkció-károsodási mértékének a felülvizsgálatára, így ez a terv is megbukott. Másrészt a 6-7 régióban működtetésre szánt gépek ára fél milliárd forintba került volna. Még kísérleti stádiumban rájöttek, a beruházás felesleges lenne.

A másik terv sem jött be, hogy a „csaló” rokkantakat, hogyan lehetne kiszűrni. A kormány minden igyekezete ellenére kiderült, hogy az „agyon felülvizsgáltak” között nem csalók vannak, hanem áldozatok! A rokkantak, az elesettek, a szegények a törvénykezés áldozatai, akiken már mindent kipróbáltak, azonban hatékonyan eddig még nem tudtak tőlük megszabadulni. 

Hiába keringőztetik egy fillér nélkül a munkaügyi bíróságokon és a szakértők között ingázva a rokkantakat, hiába zavarják a II. fokú fellebbezések alkalmával vadidegen helyszínekre a felülvizsgálatokhoz. Lehetetlen, kora reggeli megjelenésre kötelezik őket a lakóhelyüktől több száz km-re, de a kacskaringós keringővel sem lehet megszabadulni tőlük, mert a betegek egyre öntudatosabban védik érdekeiket. 

A foglalkoztatási program sem az érintett rokkantakról szól! Az is csak „kacsa”, mert azok érdekét preferálja, akik a robotoló betegeket foglalkoztatják: erre megy el a rengeteg uniós pénztámogatás, meg arra, hogy informatikai fejlesztés címén az NRSZH kiépítse a szociális ellátórendszer feletti felügyeleti egyeduralmát, sanyargatva a rokkantakat.

Ezzel meg is érkeztünk a hetek óta keringő hírfolyamhoz, miszerint a centrális szociális ellátórendszert a központi vezérlésű NRSZH végzi majd november közepétől. Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy a kormány gáláns mozdulattal szeretné már lefejezni azokat a soros felülvizsgálandó rokkantakat, akiknek a fejét a guillotine alá szánta. 

Mivel a 2012 januártól bevezetésre került új rokkant-törvény nem hozta meg a várt hatást, azaz hogy a rokkantaktól villámgyorsan meg lehessen szabadulni a felülvizsgálatok alkalmával, így most stratégiai változtatásokat láttak szükségesnekDehogy bíbelődnek ők az öntudatos rokkantakkal, akik a munkaügyi bíróságra is elmennek az igazukért. Hiszen az sokba kerül az államnak, hogy a türelmes rokkant bebizonyítja a független orvos-szakértők segítségével 2-3 év alatt, hogy ő igenis rokkant, és jogtalanul fosztották meg őt a pénzellátásától.

Nem, ez a módszer a kormánynak nem vált be, mondjuk ki az igazat! Felesleges és rendkívül költséges, pazarló és hosszadalmas az eljárás, amely ráadásul a rokkantnak hoz általában igazságos ítéletet. Hát ez már mégsem derülhet ki, ugye? Na, akkor gondoltak gyorsan egyet,hogyan lehet felgyorsítani a rokkantaktól megszabadító programot?

Úgy, hogy előkapjuk a fiókból az alaptörvényt, kitesszük a felszolgálandó menü mellé, és lenyomjuk a saját családja torkán a rokkantat. Tartsa el a család az állam helyett a szeretteit, ha akarja, ha nem, ha bírja, ha nem! A terv nemcsak ördögi, hanem zseniális a kormány szemszögéből, hiszen nem kell többé gondoskodni a rokkantakról a „gondoskodó” államnak. Legfeljebb a rokkant ha elpusztul, akkor nem az állam, hanem a saját családja lesz a felelős érte. Ez már túlmegy minden jogászi okoskodáson és empátián. A keresztény hitvallású kormányunk viszont elintéz mindent egy hanyag mozdulattal, és azt mondja: „Ez a menü. Eszi, vagy nem eszi, nem kap mást!  Ez van: „Oszt jónapot”!   

Ezt már végképp nem szabadna megtenni! A rokkantak és családtagjaik egyet tehetnek csupán: 2014-ben a mindent eldönthető, körülbelül 1 millió szavazatukkal igenis elmennek, és leszavazzák ezt a gyalázatos kormányt!„Világosan látható, hogy mire megy ki ez a játék!” – vallják a rokkantak. Lassan kezd felébredni az ország?

Miután a kormány a 2014.évi választásokat megnyerve a helyén maradt, így akadálytalanul valósulhat meg 2014-2018 között a „folytatjuk” kormányprogram. A segélyezés felszámolása, a munkaalapú társadalom kiépítése a cél a mostani kormányzati ciklusban, ahol még a rokkantaknak is dolgozni kell. A NRSZH azt nyilatkozta, hogy 2020.-ig a megváltozott munkaképességű személyek ¾-ét munkaképesnek véleményeznékAz más kérdés, ha senki sem alkalmazza, csak kb. az érintettek 20%-át, akkor miből fog a súlyos betegek megmaradt 80%-a megélni?

Az ellátórendszerből eltanácsolt, de a valóságban beteg rokkantakat közmunkára akarnák berendelni. Egy magas vérnyomásos, műthetetlen gerincsérves beteg arról panaszkodott, hogy azzal riogatták, ha nem fogadja el a közmunkát, akkor nem kaphat segélyt sem.

A vezető hírek között az egészségügy problémáiról tájékozódhatunk napi szinten, arról, hogy a fekete ruhás nővér – Sándor Mária – mozgalma hiába nyomja a vészcsengőt, azt a kormány nem akarja meghallani.

"Ma Magyarországon több mint 900 olyan település van (1,4 millió lakossal), ahová a mentő nem ér ki a szükséges 15 percen belül. Gyógyító feladatot ellátni olyan körülmények közt, amilyenek közt orvosaink, ápolóink jelenleg dolgoznak, nem pusztán hatalmas felelősség, de óriási kockázat is" - erről ír a kettosmerce.bog.hu hírportál.

Ilyen kaotikus állapotokat azok ismerik igazán, akik sokféle betegségben szenvednek, akiknek késleltetve van a gyógyulási esélyük. A rokkantak közül sokan, a megfelelő egészségügyi rehabilitáció nélkül is munkaképessé vannak minősítve, súlyos betegen dolgoztatnák őket.

A házi szakápolás az idős gondozás ellátórendszere is átalakul 2016. évtől, mely sokak számára megszűnik. (Katt ide)

Egy kerekes székes asszony elkeseredetten panaszolta a KAROSZ- HÍRADÓ szerkesztőségének, hogy tőle is megvonták a házi segítségnyújtást. Tíz évvel ezelőtt, agyvérzés miatt kényszerült kerekes székbe. Egy alapítványon keresztül kapta eddig a házimunkához, stb. a segítőt. Levélben értesítették arról, hogy 2016.évtől már nem fogja kapni a segítséget. Hiába írta válaszlevelében, hogy nagy szüksége lenne a továbbiakban is a házi segítségnyújtásra, a válasz ismét elutasító volt arra való hivatkozással, hogy nagyon megszigorodtak az állami támogatások feltételei, és jelentősen csökkent az erre szánt pénzforrás.

Bajba kerülhetnek azok a rokkantsági járadékosok és az őket ápoló közeli hozzátartozók is, akik családon belül próbálják megoldani a súlyos betegek gondozását. Akik már születésük óta, vagy 25. éves kor alatt súlyos egészségkárosodottakká váltak és nem álltak munkaviszonyban felnőtt korukban sem, azok eddig 80%, vagy afeletti össz- szervezeti károsodás mérték esetén rokkantsági-járadékra voltak jogosultak. Ha állapotuk súlyossága megkívánta, akkor a közeli hozzátartozó ápolási díjat igényelhetett a gondozásuk céljából.

Most 2016.évtől már 70%, vagy afeletti össz- szervezeti károsodás mérték esetén is igényelhető a rokkantsági járadék.Ez némi enyhítést hozott, de csak látszólag. Ugyanis, eddig csak ritkán fordult elő, hogy berendelték felülvizsgálatra a 80 %, vagy afeletti mértékű egészségkárosodott rokkantsági-járadékosokat, most viszont őket is felül akarnák vizsgálni majd. A rokkantsági ellátórendszer átalakításakor még arról szólt a kormány kommunikációs tájékoztatás, hogy csak a III. csoportbeli „enyhébb” rokkantak (195 ezer fő) felülvizsgálatához rendelik el a szigorú új komplex minősítések lefolytatását, de a régebbi I. és a II. csoportbeli súlyosabb rokkantakat nem vizsgálják felül. Eddig is találkoztunk már olyan 80%, vagy afeletti mértékű egészségkárosodott rokkantsági-járadékos panaszával, akiknek állapota végleges volt, de mégis behívták felülvizsgálatra és visszaminősítették őket.

Olyan betegesettel is találkoztunk, hogy először felülvizsgálat nélkül visszaminősítették 100%-ról 83% mértékű egészségkárosodottá, majd egy éven belül elrendelték a személyes felülvizsgálatát és csupán 41% mértékű egészségkárosodást véleményeztek nála. Ezzel a visszaminősítéssel már aktív korúak ellátására sem vált jogosulttá.

A 2016.01.01.-től hatályos – rokkantsági-járadékban részesülőket érintő – változásról a 2015.évi Magyar Közlöny 202. számában a 27023. oldalon olvashatunk:

417/2015. (XII. 23.) Korm. rendelet Egyes szociális és családtámogatási tárgyú, valamint egyéb kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról

Az eredeti 83/ 1987.(XII.27.) MT rendelet, a jelenleg (2016.év januártól) hatályos módosítása itt olvasható. Katt ide.

Jelenleg kb. 30 ezer rokkantsági járadékos beteg lehet. Amennyiben a felülvizsgált betegek egy része már nem minősül rokkantsági-járadékosnak, és legalább az 50% mértéket nem éri el az egészségkárosodása – ha aktív korúak ellátására sem válik jogosulttá - abban az esetben a családjának kell gondoskodni róla az alaptörvény és a szociális törvény szerint.

Mivel önkormányzati hatáskörbe rendelték a szociális segélyezést - a forráshiányos kistérségek szűkös bevétele miatt – sokan kerülhetnek nehéz helyzetbe a rászorulók közül. Ha egy rokkantsági-járadékos beteget visszaminősítenek, az ellátatlan marad. A visszaminősítés következménye, hogy az őt továbbra is gondozni kénytelen közeli hozzátartozó is ellátatlan marad. Nem kap ápolási díjat, mert a súlyos beteg állapota „papíron javulást mutat”. 

Mivel egy családban csak egy embernek jár segély, így akár éhen is halhatnak? Így lehetünk Magyarországon súlyos betegen törvények által kisemmizettek?

Demeter Éva, KAROSZ

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 6
Összes: 1806431
30 nap: 20703
24 óra: 576