Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rehab járadékosok rehab program nélkül

a-jovo-elkezdodott--felsofokon.hu.jpgElméletben nagyon jól hangzik, hogy rehabilitálhatóvá nyilvánítják még a halálos betegséggel küzdő rokkantakat is a szakorvosi bizottságok, az is jól hangzik, hogy a rokkantak rehabilitációjához a kormány jól kidolgozott rehab programot bocsájt a rendelkezésükre. Elméletben az is jól hangzik, hogy a rehabilitálhatóvá nyilvánított rokkantak számára rehabilitációs ellátást folyósít a kormány.

S hogy mi a gyakorlat igazsága?

A gyakorlatban nem létezik a rokkantak rehabilitációsát elősegítő kormányprogram, a rokkantak elhelyezkedési esélye egyenlő a nullával, a beteg embereknek járó rehabilitációs ellátás összege pedig a havi gyógyszerköltségre sem elég. Konkrétan: a több, és egyenként is súlyos betegséggel küzdő rokkant rehabilitálhatóvá van nyilvánítva (akkor is, ha klinikai zárójelentése van arról, hogy állapota végleges, nem gyógyítható), a bizottsági ítélet fényében kap ugyan ellátást, de abból élni sem tud, nemhogy megélni. Ha volna is esély arra, hogy egy valóságos rehabilitáció elősegíthesse az ő munkába állását, ezt ellehetetleníti az a tény, hogy Magyarországon nem létezik komplex rehabilitációt elősegítő kormányprogram. Bár a kormánypropaganda ezt mondja. Éjjel is, meg nappal is.

A jól hangzó kormánypropaganda szerint van rehabilitációt elősegítő program a rokkantak számára. Ami ki is merül annyiban, hogy a rokkant kap egy rehab kártyát, amellyel a rokkantat foglalkoztató munkáltató ilyen, meg olyan kedvezményekhez juthat majd, szociális hozzájárulási kedvezmény néven, a rokkant munkavállaló bruttó munkabérének 27%-ának visszaigényelhetősége révén. … Ugyanakkor, ha a munkáltató alkalmazza a rokkantat, fel kell készülnie az alábbiakra: a rokkant nem képes, betegségei folytán folyamatosan dolgozni, igen sok táppénzes betegszabadságot igényel, mert hát akkor is beteg a szerencsétlen, ha ezt a tényt a szakorvosi bizottság nem veszi figyelembe.

Igaz, ha meg mer betegedni a munkavégzésben, akkor kétszeresen is meglakol a szerencsétlen, mert 1.) elveszíti a rehab ellátását, annak érdekében, hogy táppénzt folyósítsanak számára, és 2.) a munkáltatók nem igazán szeretik azt a munkavállalót, aki havonta egyszer (vagy többször, vagy huzamosabb ideig) táppénzes betegállományba vonul. Ily módon ugyanis a munkáltató hatékonysága, és termelékenysége csökken, folyamatosan pótolni kell a betegállományban lévő munkavállaló által kihagyott teljesítményt, hiszen az üzleti érdeke ezt kívánja. És ezen nem segít a kormány által visszatérítendő összeg sem, mely összegre ráhúzták a rehabilitációs kormányprogram elnevezést. …

Fontos tény, hogy a vidéki rokkant eleve nem tud elhelyezkedni, több oknál fogva sem. Egyrészt a rehabilitációs ellátásából nem képes megvásárolni a munkába járáshoz szükséges tömegközlekedés igénybevételére jogosító bérletet, a munkáltatók nagy többsége pedig nem téríti a munkába járás költségeit, de továbbmegyek. Most már egyre inkább az a szokás, hogy még az álláshirdetéseket is úgy írják ki, hogy abban rögzítik: kizárólag helyi illetőségű lakosokat keresnek. Ezeknél az álláshirdetéseknél nem igazán számít a munkáltatóknak, hogy a vidéki rokkant után kaphatna állami támogatást, vagy sem. Vidéki az haljon éhen, mert nem áldoznak arra, hogy elősegítsék a munkába jutását (és ez nemcsak a rokkant munkavállalókra, hanem az egészséges munkavállalókra is vonatkozik). Hiszen nem gondolkodnak ők másként, mint a kormány: miért támogassa a munkáltató a rokkant munkába járását, akkor, amikor a kormány is megvonta a rokkantak utazási kedvezményre való jogosultságát? Hiszen az utazáshoz – ily módon – a rokkantnak joga nincs. Maximum stoppol, ha be akar jutni a munkahelyére.

Ami azért nem igazán szerencsés megoldás, mert a rokkant attól rokkant, hogy beteg.

Nézzük például az immunrendszeri megbetegedéssel élő betegeket, akik szintén rehabilitálhatóak a kormány szerint, bár betegségük, a gyakorlatban nem gyógyítható, csak szinten tartható. Kivéve, persze, ha utazniuk kell, hiszen az időjárás viszontagságai az utazás közben ugyanúgy érintik az immunhiányos rokkantat, mint az egészséges munkavállalót. Csakhogy, míg az egészséges munkavállaló nyáron izzad a melegben, az immunhiányos munkavállaló a bőrén kialakuló, vízzel telt hólyagokkal kell, hogy munkába járjon, a tűző napsütésben. Ez kb. 2 napig lehetséges, mert a fájdalom akkorra éri el azt a küszöböt, amit az ember képes még elviselni. A tél sem jobb, az immunhiányos rokkant munkavállaló közlekedése szempontjából, hiszen, bármilyen hihetetlen is, de télen hideg van. Sőt, néha nagyon hideg is van ebben az évszakban. Ha az immunhiányos munkavállalót megfújja a szél, vagy huzamosabb időt kell a hidegben várakoznia pl. egy csatlakozásra, az azonnali tüdőgyulladást eredményez, minimum 3 heti táppénzes betegállománnyal. …..

Csakhogy 3 hét alatt nem ér véget a tél, és melegebb sem lesz télen. Ami azt jelenti, hogy a lejáró betegállományt követő első munkába állásának napján, várakozással és utazással a hidegben, immunrendszer nélkül, alig felgyógyulva az előző kórságból, ismételten gyulladásba lép a szervezete, ha nem a tüdeje, akkor az arcürege, vagy a torka, a hörgőivel együtt. Hiába, no, az a fránya immunrendszer, ami eleve hiányosan működik, az istenért sem hajlandó tudomásul venni azt, hogy márpedig őt a kormány rehabilitálta azzal, hogy úgy döntött, márpedig akkor is tud utazni, ha nem tud. Pont.

Egy dolog biztos tehát: az immunhiányos betegséggel küzdő rokkantat hiába rehabilitálják, utazni attól még nem fog tudni, annak okán, hogy a kormány a híres rehab programjában nem írta elő az időjárásnak: az immunhiányos, rehabilitálhatónak nyilvánított rokkant körül, kb. 2 méteres körzetben kizárólag 18 fokos hőmérséklet alakulhat ki, az időjárási front pedig egyenes tilos. Télen is, meg nyáron is. Kérem a jogalkotót, eme releváns hiányosság azonnali pótlására, és a tényállás törvénybe iktatására!

A kormány híres rehab programjának másik része a rokkant munkavállaló átképzése olyan szakmára, amellyel, betegségeit figyelembe véve is el tud helyezkedni, sikeresen. Nézzük szintén a vidéki, immunhiányos rokkant munkavállaló esetét. Az időjárás akkor is jön, ha éppen tanfolyamra kell utaznia. Kihelyezett tanfolyam ugyanis helyben nincs, azt valami rejtélyes oknál fogva vagy megyeszékhelyeken, vagy a megye nagyobb városaiban tartják, ami, utazási szempontból ugyanazokat a körülményeket generálja, mintha a munkahelyre kellene bejárnia. Igen ám, de a tanfolyamokról is csak adott óraszámot lehet hiányozni, annak érdekében, hogy az egész tanfolyam árát ne kelljen a rokkantnak visszafizetnie, büntetésből azért, mert meg mert betegedni (saját akaratától függetlenül) a tanfolyam ideje alatt, mégpedig a kormány akaratával teljesen ellentétesen. Otthonról elvégezhető tanfolyamot ugyanis nem talált ki, még az immunhiányos-, vagy a kemora járó rokkantaknak sem a rehab programot kiötlő jogalkotó. ….

Igen, jól olvasod, kemora járó. Hiszen a daganatos megbetegedéssel küzdő rokkant sem rokkant, hanem a kormány szerint rehabilitálható Magyarországon. Nem kérdés, hogy a kemo ideje alatt az immunrendszer ugyanaz, mint az eleve immunhiányos betegséggel élő rokkantaké, tehát a fenti leírás a daganatos betegséggel küzdő, ám törvény szerint rehabilitálhatóvá nyilvánított rokkantra is érvényes. Közismert, hogy a kemo nem kisebb, hanem nagyobb rosszullétekkel járó folyamat, mint ahogyan az is ismert tény, hogy eközben a daganatos betegnek hatalmas fájdalmai vannak. Ez alapján kijelenthető, hogy a súlyos beteg, ámde a bizottsági felülvizsgálaton rehabilitálhatóvá rokkantak számára rehabilitációs kormányprogram nem létezik.

Ki lehet jelenteni azt is, hogy: ugyan már, a kemo ideje alatt táppénzen van a rokkant munkavállaló! … Kérdem én: tényleg? … Amikor úgy módosították a Munka Törvénykönyvét, hogy már táppénz alatt is jogos a munkáltató felmondása? Ki az a rokkant munkavállaló, aki, ha már nagy nehezen el tudott helyezkedni, meg merné kockáztatni a több hónapnyi táppénzes betegállomány igénybe vételét? ….

Csakúgy nem, mint ahogyan a szív- és érrendszeri megbetegedéssel küzdő rokkant munkanélkülieknek sem nagy az elhelyezkedési, vagy átképzési esélye, pedig a gyógyulási idejük, ha jön a kórság, nekik is több hónap. Lenne. Elméletben. Az infarktus, és szívroham, vagy a mélyvénás trombózis ugyanis nem akkor jön, amikor az a rokkant munkavállaló szempontjából előnyös volna. Többnyire bejelentés nélkül érkezik, vagy munkaidőben, vagy munkaidőnek számító munkába járás alatt, illetve, a tanfolyamon való részvétel idején is gyorsan jelentkezik, ha éppen időjárási front van hazánk fölött. Hiszen, mint fentebb említettem, a kormány híres rehab programjában nem szabta meg az időjárásnak, hogy a frontok kizárólag az egészséges munkavállalók feje fölött vonulhatnak, a szív- és érrendszeri megbetegedéssel élőket pedig kerülje el, ha lehet, nagy ívben. Ezt a jogalkotói hiányosságot is kérem azonnal pótolni, annak érdekében, hogy ezen betegségekkel küzdő, rehabilitálhatóvá nyilvánított munkanélküliek is be tudjanak járni dolgozni, illetve, hogy el tudjanak végezni egy, a kormány szerint a beteg rehabilitációját elősegítő tanfolyamot!

Lépjünk túl az életveszélyes állapotot előidéző betegségekkel élő, mégis rehabilitálhatónak nyilvánított munkavállalók helyzetén, nézzük a „könnyebb” betegségekkel élőket, akik a kormány megítélése szerint szintén nem rokkantak. Például a gerincsérvvel élő, vagy gerincsérvvel műtött emberek. Akiknek úgy kell akár munkába, akár tanfolyamra járni, hogy sem ülni, sem állni, sem pedig járni nem tudnak a fájdalomtól, huzamosabb ideig. El tudjuk képzelni azt az élethelyzetet, amikor az iskolába igyekvő, vagy éppen iskolából távozó, SMS-nyakkal buszra csörtető diákok rohamát milyen, és mekkora mértékben képes megtörni egy sérvvel rendelkező, munkába, vagy munkából hazafelé igyekvő munkavállaló. Hogy közben betaposódik a busz alá, vagy éppen mellé – ki figyel oda? …. Hangsúlyozva, hogy ha és amennyiben vonattal kell a munkahelyre, vagy a képzőhelyre bejárnia, 100 vasútállomásból 1, ami akadálymentesítve vagyon, a lépcsőkön pedig nem biztos, hogy akár lefelé, akár fölfelé virgonckodva szaladni tud, annak érdekében, hogy elérhesse a csatlakozását. A helyzet ugyanez a távolsági buszokon is, mert kizárólag Budapest környékén állnak rendelkezésre akadálymentesített buszok, vidéken pedig meredek lépcsőkön, közel 40 cm-es lépcsőfok-távolsággal rendelkező közlekedési eszközök vannak. Mankóval például egy álom felmászni ezekre a buszokra.

Hozzátéve, hogy a sérvvel élő rokkantak, akik a kormány szerint nem rokkantak, hihetetlen erős fájdalomcsillapítókkal kell, hogy éljék mindennapjaikat, annak érdekében, hogy egyáltalán létezni tudjanak. A munkáltató viszont a teljesítményt ugyanúgy elvárja tőlük is, mint az egészséges munkavállalóitól, hiszen munkahelyeken belül, hiába a jól kitalált rehab kártya, külön rehab program nincs. Bár, törvény írja elő – szintén csak elméletben -, hogy a rokkant munkavállalók számára munkahelyi stratégiában kell rendelkezni és kialakítani az esélyegyenlőség jegyében, megfelelő munkáltatói programot, ez nagyon ritka esetben történik meg. Ha meg is történik, mindössze papíron – ugyanúgy, és ugyanazon a szinten tehát, mint pl. a munkáltatói környezetvédelmi stratégia.

Miért volna fontos a munkáltatói rehabilitációs program kidolgozása? Azért, hogy a cukorbeteg munkavállalónak biztosítva lehessen a pár óránkénti étkezés lehetősége, és az a viszonylag steril szoba, ahol az inzulinját beadhatja magának. Azért, hogy az üzemorvos tényleg ott legyen, az egész műszak alatt, tekintettel arra, hogy mindössze pár órát van jelen a saját munkahelyén, és az infarktus például nem mindig abban az órában érkezik, a mikor az üzemorvos benn van. Ha benn van egyáltalán, és nem az SZTK-ban üzemel, ahol pedig nyitvatartási idő van, ami nem egyezik meg a munkaidő időtartamával. …

Eleve ezer sebből vérzik tehát a kormány rokkantakat rehabilitálhatóvá nyilvánítani akaró rehab programja, hiszen mindössze a rehab kártyából áll, és csak az alapvető elemek hiányoznak belőle.

Nézzük a legfontosabb alapvető elemet, mégpedig az egészségügyi rehabilitációt, ami, ugyan, elméletileg része a kormányprogramnak, gyakorlatilag azonban mindössze pár mondatnyi utalás a rehab programról szóló jogszabályban. … Az egészségügyi rehabilitáció mindössze annyiból áll, hogy a szakorvosi bizottság azt közli a rokkanttal: te nem is vagy annyira beteg, mint amennyire beteg vagy, tehát rehabilitálhatóvá varázsollak. Ez a kormány egészségügyi rehabilitációs programja. Pont. Nincs állam által támogatott egészségügyi terápia, nincs a terápia idejére járó állami ellátás, nincs a munkahelyek vonatkozásában a rokkant munkavállalók esetleges azonnali egészségügyi ellátását biztosító munkahelyi rendszer előírására vonatkozó törvényi rendelkezés, stb.

Ugyanakkor nem szerepel a kormány rehabilitációs programjában az az előírás sem, a rokkantat foglalkoztató munkáltató számára, hogy a rokkant munkavállaló utazási költségeit térítsék meg, illetőleg oldják meg cégen belül (nagyobb cégek esetében) a rokkant munkavállaló munkahelyre, és munkahelyről történő szállítását. Nem is írhat elő ilyen rendelkezést a jogalkotó, hiszen ezzel diszkriminálná az egészséges munkavállalók munkába járásának lehetőségeit. Azt pedig a folyamatosan, adókkal, járulékokkal, és egyebekkel már eleve túlterhelt munkáltatók önerőből, állami támogatás nélkül nem tudják biztosítani, ily módon nem tudnak segítséget nyújtani sem a rokkant, sem az egészséges munkavállalók munkahelyre történő szállításában.

Hiányzik a kormány rehabilitációs programjából az is, hogy szabályozzák az időjárást, állandó hőmérsékletet, és állandó időjárási körülményeket biztosítva az időjárás viszontagságaira érzékeny betegségekkel élő rokkant munkavállalók munkába járásának biztosítása érdekében. Hiányzik a kormány rehabilitációs programjából, a rokkant munkavállaló átképzésének szempontjából, az akár a kihelyezett, akár az otthonról elvégezhető tanfolyamok biztosítása is.

A leginkább azonban az hiányzik a kormány rehabilitációs programjából, hogy tulajdonképpen NINCS a kormánynak a rokkantakat VALÓBAN rehabilitáló kormányprogramja. ….

… És most álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el azon: az a korhatár alatti rokkant, aki vidéken él, még gyermeket nevel, de elhelyezkedni a fenti okoknál fogva nem tud, hogyan, és főleg miből nevelje gyermekét?

Fotó: Felsőfokon.hu

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804281
30 nap: 21464
24 óra: 612