Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Összefogás nélkül, ez, egyedül, nem megy!

suket-fulek.jpgPéntek délután a szegedi „Zöld Terasz Klub” kistermében összegyűltünk páran egy villám megbeszélésre azok közül, akik nem tudnak a fővárosba utazni a március 15.-i ünnepre. A rövid társadalompolitikai helyzetelemző megbeszélésen érdekvédők találkoztunk egymással és cseréltük ki a gondolataikat. Szóba került az oktatásügy, az egészségügy, a szociális ellátórendszer helyzete, sőt, én is jelen voltam, mint a rokkantak egyik érdekképviselője.

Az interneten is megtalálható „Szegedi Szolidáris Szabadcsapat” facebook csoport tagjai közül eljött egy házi betegápolással foglalkozó munkatárs, aki ennek a munkának a szépségeiről és nehézségeiről beszélt. Két gyermekes szülőként az oktatásügyi témához is hozzászólt.

Volt közöttünk fiatal értelmiségi, aki felsőfokú tanulmányokat folytat, újabb szakmát és lehetőségeket keresve a boldoguláshoz. Megemlítette, hogy korszerű tudáshoz állandó továbbképzés szükséges, ami rendkívül költséges ilyen magas tandíjak mellett. Sajnos eljutottunk oda, hogy a gazdagok kiváltsága lett a több diploma megszerzésének a lehetősége is. Aki szegény, annak sokat kell dolgozni azért, hogy a munka mellett még tanulhasson.

Volt közöttünk szociológus is, aki az elszegényedő milliók reménytelenségéről szólt, hogy mennyire nehéz kitörni ebből a helyzetből.  A munkaerő elvándorlás problémáját érintve felvázolta, hogy miért is annyira veszélyes ez, a nagy ellátórendszerekre nézve. Nem csak az egészségügyi ellátórendszerre, de a nyugdíjrendszerre is fenyegető veszély leselkedik. A társadalom intenzíven halad az elöregedés felé, ha a fiatalok itt hagynak minket.

A megbeszélésen én voltam a rangidős, aki még 63. évesen is fontosnak tartom azt, hogy az aktív életkorú rokkantak helyzetéről mindenhol szólni kell. Ugyanis, ezek az emberek önhibájukon kívül kerültek be egy olyan örvénybe, melyből még egy kiváló úszónak is nehéz lenne kiszabadulni, akit folyton csak a mélybe ránt vissza a víz. Ráadásul, olyan jól sikerült a kormány-kommunikációnak a rokkantak ellen hangolni a társadalmat, hogy hatalmas megtévesztésben él az ország.

Az emberek abban a tévhitben élnek, hogy az adófizetők nyakán ingyen élősködők a rokkantak? Ez nem igaz! Ugyanis, az aktív életkorú rokkantak nyugdíj-jogfosztása azért volt embertelen intézkedés, mert az érintettek kb. 50-60 éves korukra rokkannak meg és esnek ki végleg a munkából, de addig átlag 33 éven járulékfizetők voltak. Az orvosi szakirodalom szerint átlagéletkoruk mindössze 62 év, így meg sem érik a 65 éves öregségi nyugdíjkorhatárt.

A kormány intézkedései miatt segélyes pénzekből tengődnek, a halálukig munkára kényszerítenék őket. Emberhez méltatlan körülmények között kell élniük, földönfutóvá tették őket. Lassan ölő halált szánnak nekik úgy, hogy nem a betegségeikbe, hanem a pénztelenség miatt halnak meg.

Csalódottan várjuk azt, mert úgy érezzük, hogy „a mi szabadságharcunk”, ma még nem lehet sikeres, nem engedi a társadalom, hogy az legyen. Nem csak az a bajunk, hogy a kormány nem vesz minket emberszámba, annál sokkal nagyobb itt a probléma. Az, hogy a társadalom is kirekeszt önmagából minket, a legkiszolgáltatottabbakat.

Az emberek, amíg velük meg nem történik az a szörnyűség, hogy megrokkannak, el sem tudják képzelni, milyen érzés az, ha teljesen magukra hagyják őket. Pedig, mi ugyanúgy megdolgoztunk az átlag 33 év alatt befizetett progresszív járulékainkkal az ellátásunkért, mint bármelyik nyugdíjas korú magyar ember, aki életjáradékként kapja a befizetett pénzeket nyugdíjként az államkasszából.

Miért vagyunk csalódottak? Azért, mert már 3 hete elküldtük a beszédeinket és jeleztük különböző helyeken a tüntetés szervezők felé, hogy szeretnénk az aktív életkorú rokkantakért felszólalni, de ehhez nem kaptunk lehetőséget egyiküktől sem! Tehát, mi hiába kiáltunk 5 éve folyamatosan a társadalmi összefogásért, a rokkantak Magyarországon nem kellenek senkinek. Folyton azt éreztetik velünk a hétköznapi emberek is, mint a kormány, hogy mi itt, csak megtűrt személyek vagyunk, akiket a tévhitük szerint el kell tartani.

Nem, minket nem tart el senki! Mi megdolgoztunk azért – átlag 33 éven át – hogy rokkantként emberhez méltóan élhessük le az utolsó éveinket is! El sem bírjuk használni a befizetett járulékainkat. Azonban ezt, sem a kormány, sem a társadalom nem veszi tudomásul!

A kormány el szeretné némítani a nagy ellátórendszerek kárvallottjait. Az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszer napszámosait.

Nem tetszik a kormánynak, ha kinyitjuk a szánkat? A szabad vélemény-nyilvánításunkat korlátoznák? Az egyszemű „Küklopsz” mindent lát és eltaposna minket? A „Nagy Testvér” figyel a facebookon is? Naponta tiltanak le minket a semmiért, ha kulturáltan, de kritikusan ki szeretnénk mondani a véleményünket, hogy itt nagyon nincsenek rendben a dolgok.

Naponta tiltanak le minket a facebookról, ha: kiállunk az egészségügyi,- az oktatási,- a szociális dolgozókért, a diákokért, a munkanélküliekért, a közmunkásokért, a fogyatékkal élőkért, a rokkantakért, az ápoló díjasokért, a házi ápolásban részesülőkért, az éhező és bántalmazott gyermekekért, az idősekért, a hajléktalanokért.

Igen, bármennyire is furcsának tűnhet, mi mindenkiért kiállunk és szolidárisak vagyunk a nagy ellátórendszerek kárvallottjaival. Mi tudjuk azt, hogy milyen kiszolgáltatottan, elnyomásban élni, embertelen körülmények között. Velünk senki sem szolidáris. Mi még annyit sem érdemeltünk meg, hogy elmondhassunk a március 15-i rendezvényeken egy tüntetőbeszédet? Pedig időben jeleztük az ebbéli kérésünket, de a lehetőség elmaradt!

Kedves Emberek!

Csalódottak vagyunk.

A kormánypolitikának sikerült megosztóvá tenni az egész magyar társadalmat, melyhez ti is hozzájárultok? Hogyan lesz így a 2016-os esztendő az összefogás éve, amit fennhangon hirdettek? Mi már 2011 óta folyamatosan összefogásra szólítjuk fel az ország népét, de ti ránk se hederítetek, hiszen a ti szemetekben is, „mi csak rokkantak vagyunk”? 

Rokkantak, akik szerintetek is, nem is emberek? Nagyon elszomorít az, az érzés engem, hogy ebben az országban mi rokkantak, csak olyanok vagyunk nektek is, mint az India kasztrendszerben a földönfutó szegények, akiken nem könyörülnek. Ennek ellenére sem adjuk fel a törekvéseinket arra, hogy visszakaphassuk a jogtalanul elrabolt rokkantsági nyugdíjunkat!

Őszintén remélem, hogy mindig akadnak közöttünk majd olyanok, akik ezt a harcot képesek lesznek sikerre vinni akkor is, ha közülünk sokan elesnek a rokkantakat felszabadító „szabadságharcban”.

Minden tiszteletem azoké a bátraké, akik felismerik azt, hogy összefogás nélkül, ez egyedül nem megy.

Demeter Éva KAROSZ képviselő

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 10
Összes: 1807437
30 nap: 20744
24 óra: 726