Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megtörtént - Elveszve a rendszerben

Egy cserfes pici lány hasi-, alhasi fájdalmakra panaszkodva kórházba került. Nem az édesanyja kérte az orvosi kezelését, hanem a nagynéni. Nem az édesapja aggódik érte, hanem a nagynéni. Ultrahangos vizsgálat megállapította, hogy szervi baja, szerencsére nincs, a fájdalmai valószínűsíthetően pszichológiai eredetűek. Csakhogy a kórházban nincs gyermekpszichológus, akitől konzíliumot lehetne kérni.

Mi a teendő ilyen esetben?

Például másik kórházból kérhető szakirányú konzílium, egy ott dolgozó gyermekpszichológustól. Csakhogy ezt a kérelmet az édesanyának, vagy az édesapának volna szükséges előterjesztenie, de a kislány esetében pontosan ezt a két személyt nem érdekli a gyermek sorsa, és egészsége, a nagynéni pedig hiába kezdeményezi a vizsgálatot, a törvények szerint ő nem illetékes a kislány számára szükséges egészségügyi vizsgálatok biztosíttatására.

Például elsétálhat a területileg illetékes nevelési tanácsadóhoz is, hogy onnét kérhessen gyermekpszichológust a mai napig is kórházban fekvő kislányhoz, csakhogy a nevelési tanácsadó tudomást sem vesz a nagynéniről, mondván: a szükséges vizsgálatot kizárólag a szülő, vagy törvényes képviselő kérheti a törvények szerint. Ha a nagynéni tényleg segíteni akar a kislányon, indítson gyermekelhelyezési pert. Hogy addig mi lesz a kislány egészségével – ismerve a bíróságok nagyon gyors eljárási rendjét, nos, erre a kérdésre válaszolni nem tudtak.

Például bejelentheti a gyermekvédelmi hatóságoknál is, hogy a kislány az anyja mellett élve oly mértékű pszichés károsodást szenved, és szenvedett el, hogy konkrétan kórházba került, és már egy egész hete bent is fekszik. A bejelentés meg is történt, a gyámhivatal válasza: a kislánynak nagyon jó helye van az anyja mellett, nem igaz, hogy pszichésen leterhelt volna, mert kapott az anyjától egy táblagépet is.

Mit nem vettek figyelembe sem a gyermekvédelmi hatóságok, sem pedig az egészségügyi ellátó rendszer?

Mindössze az előzményeket hagyták figyelmen kívül.

Történt pedig, hogy 5 évvel ezelőtt a kislányt, az egyik testvérével együtt az „édesanyja” leszállította a nagynénihez, mondván, hogy innentől kezdve lássa el a gyermekeket ő, kérve a nagynéni segítségét, hivatkozva arra, hogy ő maga milyen nehéz szociális körülmények között él. A nagynéni boldogan vállalta mindkét kislányt, gondoskodott róluk. Még arról is a nagynéni gondoskodott, hogy a kislányok találkozhassanak, rendszeresen az anyjukkal. A nagynéni vitte el kéthetente hétvégén az anyához a lányokat, mert az anya nem ment a kislányokhoz. A nagynéni nemcsak az anyával való kapcsolatról gondoskodott ezáltal, hanem a kislányok, az anyánál élő testvéreikkel való kapcsolatáról is. Ezeken a hétvégéken az anya nem jött ki a szobájából, hiszen a kedvelt sorozatait akkor sugározta a televízió, nem akart kimaradni az események zuhatagából. Az apa eközben nem volt sehol.

A kislányok tartásához sem az apa, sem az anya nem járult hozzá, a nagynéni önköltségen, mégis nagy szeretettel látta el a lányokat. A legnagyobb hibát akkor követte el, amikor nem jelezte a gyámügy felé: családba fogadási eljárást szeretne indítani, hogy a hozzá került, háztartásában nevelt gyermekek jogi státuszát rendezze. Úgy volt ezzel a bejelentési kötelezettséggel, hogy családon belül nem illik azonnal hivatalos szervek felé rohanni, annak érdekében, hogy a jó viszony, ezáltal a családi béke megmaradhasson.

Közben a kislányok cseperedtek, a természetes ütemben, fölfelé. A nagyobbik leánynak kezdtek nem tetszeni a nagynéninél megszokott szabályok (pl. nincs csavargás, nem fekszünk össze fiúkkal a tanulás helyett, stb.), úgy döntött hát, visszamegy az anyjához. Így is tett. A nagyobbik lány iskolai eredményei a visszaköltözést követően látványos mélyzuhanást produkáltak, de szabályok nélkül, szabadon tölti napjait az anyja és nevelőapja mellett.

A kisebb lány maradt az általa szeretett nagynénivel, egészen az idei évig. Amikor is új szocpol rendszert vezettek be kis országunkban, és elkezdték felülvizsgálni a családi pótlék jogosultságot is. Hogy ne vegyék el a gondoskodó „anyától” ezt az ellátást, elment a nagynénihez, és 4 év után, egyik percről a másikra a kislányt, az akarata ellenére hazarángatta a nagynénitől.

A nagynéni azonnal jelezte a gyámhivatal felé, hogy baj van, mert ez és ez történt, ami nem jó a kislánynak. A gyámhivatal meg is indította a vizsgálatát, erre az „anya” feljelentést tett a rendőrségen, mondván: a nagynéni elrabolta a kislányt tőle, és éveken keresztül tartotta tőle elzárva, és elrejtve. A nagynéninek innentől kezdve úgy kellett harcolnia a kislányért, hogy közben folyamatos védekezésre is kényszerült. Elmondta a hatóságoknak, hogy az iskola igazolni tudja, hogy ő gondoskodott a kislányról, hogy a kislány nem volt bújtatva, hogy a védőnő is igazolni tudja, milyen mértékben gondoskodott ő a kislányról, hogy úgy az iskola, mint a védőnő is az anya lakóhelye szerint illetékes hivatalos-hatósági szervek- és személyek, tehát nemcsak a nagynénivel, de az anyával is kapcsolatban álltak. ….

A gyámhivatal elbeszélgetett az anyával, és készített nála környezettanulmányt is, majd megállapította: az anya nehéz sorsú az előéletében, jelenleg az agresszivitása miatt börtönbüntetésből most szabadult élettársával közösen nevelnek a jó pár gyermekből párat (a többi gyermek hollétére nem tért ki a KT), de a kislány nemrégiben még táblagépet is kapott tőle, úgyhogy kijelenthető: az anya mindent megad gyermekének, nem látják szükségét a kislány védelembe vételének. A kislányt nem kérdezték meg arról, ő mit szeretne, vagy arról, hogyan érzi magát otthon.

A kislány egyre gyakrabban szökött a nagynénihez, aki közben folyamatosan panaszokat emelt a gyámhivatal munkája kapcsán, mígnem a megye rájött arra, hogy az a gyámhivatal, aki a KT-t készítette, tulajdonképpen nem is illetékes eljárni, így kijelölt egy másik gyámhivatalt az eljárás további lefolytatásának jogára.

Az ügybe újonnan bevonódott gyámhivatal már meghallgatta a kislányt, de ezt úgy tette, hogy az anya végig jelen volt a kislány meghallgatásánál. A kislány „természetesen” nem panaszkodott, hanem elmondta, hogy igen, az anyjától kapott egy táblagépet. A gyámhivatal a nagynéni panaszát és kérelmét nem találta megalapozottnak. Az anya ekkor eltiltotta a kislányt a nagynénitől, megvonva tőlük a kapcsolattartáshoz való jogukat.

A nagynéni ekkor felkereste az apukát, kérte, hogy, ha valamennyire is fontos számára a kislány sorsa, akkor segítsen a kislányának, hallgassa meg őt, mit szeretne. Az apuka (több év után) jelentkezett az anyánál a kislánnyal való kapcsolatért, ezt az anya meg is engedte. A kislány az apjának is elmondta: nem akar az anyjával élni, vissza szeretne menni a nagynénihez, fél a nevelőapjától, neki ott nem jó. Az apa a nagynénivel, és a kislánnyal a jogszabályok szerint elment a gyámhivatalhoz, jegyzőkönyvbe mondták vallomásaikat. Az apa ebben a jegyzőkönyvben kérte, hogy a kislány a nagynénihez kerülhessen elhelyezésre, a továbbiakban is. A kislány is elmondta a gyámhivatal munkatársának, hogy nem érzi jól magát az anyjánál, szeretne visszaköltözni a nagynénihez.

Ez a jegyzőkönyv, ahogyan elkészült, azzal a lendülettel kikerült a gyámügyi eljárás látóköréből.

A nagynéni eljuttatta ezt a jegyzőkönyvet a megyéhez, jelezve, hogy mulaszt az eljáró gyámhivatal akkor, amikor ennek tartalmát nem veszi figyelembe, jelezte azt is: a gyámügyi ügyintéző valószínűsíthetően elfogult az anyával szemben, hiszen minden alkalommal csak az anya előéletének hányattatásait ecseteli, és nem a gyermek akaratát, és érdekeit tartja szem előtt. A megye megkérdezte az ügyintézőt, az ügyintéző azt nyilatkozta, hogy ő bizony nem elfogult, így minden maradt a régiben.

Illetve, nem minden. Amint az anya tudomást szerzett a jegyzőkönyvről, és annak tartalmáról, a nagynénit már nem engedte be a lakásukba, a kislányhoz, kapcsolatot tartani. Az apa sietett a lánya segítségére, ő jelentkezett kapcsolattartásra, és amint elhozta a kislányt, kapcsolattartásra, elvitte a nagynénihez, otthagyta, majd a kapcsolattartás végén érte ment, és ő vitte vissza az anyjához, azt a látszatot keltve, mintha a kislányával töltötte volna az adott időtávot.

Az egyik ilyen alkalommal a kislánynak orvosi kezelésre volt szüksége, a nagynéni azonnal rohant is vele az egészségügyi ellátó intézménybe, ahol az orvos rögzítette, hogy a kislány a nagynénivel jelent meg a vizsgálaton. Ugyanígy zajlottak a kontroll vizsgálatok is, melyekre a kislányt az orvos visszakérte, mert az anya nem volt hajlandó kontrollokra vinni kislányát. Majd az orvos kijelentette: nem hajlandó többé igazolást adni arról, hogy a kislány szükséges, egészségügyi ellátásáról a nagynéni gondoskodik. Indoklás: nem akar belefolyni a gyámhivatali eljárásba, van neki gondja-baja éppen elég. A gyámhivatal ugyanis, a nagynéni ebbéli bejelentésére megkereste a kislány kezelő orvosát.

Miután az anya erről tudomást szerzett, a kislányt már az apjának sem adta oda, annak érdekében, hogy ők kapcsolatot tartsanak. Igen ám, de közben apukának is kialakult egy komoly kapcsolata, és az új kapcsolat ezt nem hagyta annyiban, a gyámhivatalnál az apa kapcsolattartási jogának biztosítása érdekében egy új eljárást indított. Feltette a koronát az eljárásban azzal, hogy kérte a kislány elhelyezésének azonnali megváltoztatását, akként, hogy a kislányt a gyámhivatal javasolja az apánál elhelyezni. Ő sem kérdezte meg a kislányt arról, mit is szeretne valójában.

A kislány eközben őrlődött, mert őt, érdemben, senki sem hallgatta meg. Ő a nagynénihez akart visszaköltözni, de ha oda nem lehet, hát inkább apánál akar élni, nem az anyjával. Ezt, egy újabb gyámügyi jegyzőkönyvben – az apa jelenlétében – el is ismerte, ily módon a gyámügyi eljárásban ez a tény is rögzítésre került. Ezt követően a kapcsolattartás az apa-lánya között ismételten elkezdett működni, mert az anya (gyámügyi figyelmeztetésre) nem akadályozta tovább a közöttük lévő kapcsolat tartását. Az apai kapcsolattartások idejét a kislány továbbra is a nagynénivel tölthette.

Egészen addig, míg egy héttel ezelőtt a kislánynak nagyon erős alhasi görcsei keletkeztek, a nagynéni rohant vele az orvoshoz. Beutalták a kislányt nőgyógyászati ultrahangra, amely vizsgálat negatív eredményt mutatott. A kislányt vizsgáló orvos, elbeszélgetve a kislánnyal, megállapította, hogy valószínűsíthetően a kislány alhasi görcseinek hátterének pszichés eredetű okai lehetnek, mert konkrét szervi problémák nem állnak fenn. Azt is jelezte ugyanakkor: a kórházukban nem áll rendelkezésre gyermekpszichológus, ezen szakvélemény elkészítéséhez. …

A nagynéni – bár nem tudta, mit mondott a kislány az orvosnak -, kérte az orvost, rögzítse, legyen szíves a kislány által elmondottakat. Felvázolta e kérés megalapozásához a gyámügyi eljárás történetét is. Az orvos ekkor megrettent, és a területileg illetékes nevelési tanácsadóhoz irányította a nagynénit. Ahol pedig a bírósághoz küldték a nagynénit. ….

A kislány eközben nem kaphatja meg a szükséges pszichológusi ellátást. Hiszen az anyja meg sem látogatta a kórházban (miközben a gyámhivatal szerint az anya felügyelete alatt megfelelő helyen van a kislány), az apa egy alkalommal bent volt a kórházban, de már nem áll szóba a nagynénivel, ő is perindításra készül a kislányért úgy, hogy eszébe sincs a kislánya számára a szükséges pszichológusi szakvéleményt beszerezni, és a kislány terápiáját megkezdeni.

A nagynéni, aki a kislány megfelelő egészségügyi ellátásáról gondoskodni akar, tehetetlen, mert gúzsba kötik őt a hatályos jogszabályok. Már magán pszichológust is keresett volna a gyermek számára, akik szintén nem vállalják, ha nem a felügyeleti jogot gyakorló szülő keresi meg őket. Mert ez a jogszabály.

Hogy a gyámhivatal mindezt miért nem észleli, miért nem lép közbe a kislány érdekében, nem tudni.

Hogy a jogalkotó miért nem gondoskodott már rég az ilyen, a kislányéhoz hasonló esetek jogszabályi megoldásáról, szintén nem tudni.

Egy dolog biztos: a kislány, bár még kórházban van, de a szükséges pszichológusi vizsgálat, és terápia nélkül fogják őt hazaadni, azokba az életkörülményekbe, amely körülmények jelen állapotát okozták. Miközben a gyámhivatal nem tesz semmit. Miközben a kórház nem tesz semmit.

Miközben a szülők nem tesznek semmit.

Miközben a nagynénit nem hagyják tenni a vonatkozó, és hatályban lévő jogszabályok.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 17
Összes: 1804272
30 nap: 21464
24 óra: 609