Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kamaszok - diagnózis nélkül

a-jovo-elkezdodott--felsofokon.hu.jpgA tegnapi napon megjelent, Kétszeres emberölés 15 évesen című írásunk erősen megmozgatta a társadalmi gondolkodást. Nagy szerencsére, és nagy örömünkre. Az írás ugyanis arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy mi lehet a végkövetkezménye annak, ha egy kamasz gyermek gondolkodási-viselkedési zavarai nincsenek diagnosztizálva, és kezelve.

A tegnap esti RTL Híradóban elhangzó információk csak megerősítették írásunk tartalmi mondanivalóját, hiszen ott már hivatalosan is közölték: a fiúval az iskolában akkora mértékű problémák voltak, hogy ennek következtében iskolaváltásra kényszerült. A szem- és fültanúk azt is egybehangzóan állították, hogy az anya, aki egyedül nevelte két gyermekét, több alkalommal is hangosan veszekedett gyermekével, így igyekezve őt a helyes irányban tartani.

Azóta, egyik olvasónk arról is értesítette portálunkat, hogy az anya bizony többször, több helyről kért segítséget a gondolkodási- és viselkedési zavaros gyermeke neveléséhez, és szükséges terápiájának megkezdéséhez.

Igen ám, csakhogy sehonnan nem kapott segítséget.

A történetből látható: az iskola is pontosan tudta, hogy baj van a gyermek gondolkodásával, és viselkedésével, hiszen ez volt az oka a gyermek eltanácsolásának. Ám, attól függetlenül, hogy az iskola a gyermekvédelmi jelzőrendszer egyik tagja, nem teljesítette az ebből fakadó kötelezettségét mégsem. Hiszen nem küldte pszichiáter szakértőhöz a gyermeket.

Az anya tehát többször is segítséget kért, és nem kapott a magyarországi gyermekvédelmi rendszerben.

Nem is kaphatott, mert a gyermekpszichiátriák, és gyermekpszichiáterek bevett gyakorlata, hogy a súlyos fokú gondolkodási- és viselkedési zavarokat nem diagnosztizálják kamaszok esetében. Kérdésünkre megtudtuk egy szakorvostól, hogy a kamaszkori hormonális változások egy kamasz gondolkodásában – és az ezen gondolkodás által vezérelt viselkedésében – okozhatnak irreleváns megnyilvánulásokat, amely súrolja, vagy több esetben át is lépheti a normalitás határát. Ha valóban kamaszkori hormonális változások okozzák ezeket a viselkedési problémákat a kamasznál, akkor bűn volna gyógyszeresen beállítani.

(Hiszen, mint tudjuk, a pszichiátria által használt szerek mindegyike függőséget okoz, a legtöbb ilyen gyógyszernek pedig a mellékhatása jóval erősebb következményekkel is járhat, mint maga az eredeti viselkedési probléma.)

Ez az álláspont elfogadható.

De – szülőként - nem értékelhető.

Nem értékelhető, mégpedig azért, mert ha valaki, hát a szülő ismeri leginkább és legjobban a gyermekét. Ha a szülő azt mondja, hogy baj van, akkor, kérem, azt bizony illik elhinni. Azok a kamaszok, akiknek viselkedése kapcsán a családon kívül már az iskola is észleli a problémát, ott bizony a szakértői szakvéleményezés igenis szükséges. Hiszen, ha valaki, hát a pedagógusok tanulnak gyermekpszichológiát. Ha valaki, hát a pedagógusok pontosan tudják, milyen szélsőséges megnyilvánulásokra képes a kamaszkor. Ily módon az iskola az a hely, ahol tudniuk kell, milyen viselkedés fér bele a kamaszkori megnyilvánulásokba, és mi az, ami bizony már orvosi segítséget igényel. Tehát, végső ponton az iskolának kellene, hivatalosan, szakirányú vizsgálatok elvégzését kérnie.

A szülő ugyanis hiába kéri.

Tudomásunk van olyan esetről is, ahol egy kamasz 14 éves korától kezdődően keveredik egyre súlyosabb bűnesetekbe. Napjainkban betöltötte a 17. életévét, de diagnózisa még most sincs, és már – elkövetőként - túl van egy büntetőbírósági döntéssel záruló szabálysértési eljáráson. (Tehát, az "előmenetelből" ebben az esetben is jól látszik: a zavart gondolkodás okozta viselkedési zavarok fokozódnak ennél a kamasznál is. csak idő kérdése, mikor, milyen fokban súlyosbodik - kezelés nélkül.) 

A szülők kértek már segítséget ennél az esetnél is, pszichológustól, pszichiátertől, a gyámügytől, az iskolától – eredmény nélkül. Ez a gyermek két alkalommal benn is feküdt a gyermekpszichiátriai osztályon, ahol a legutolsó osztályon tartózkodása után: „személyiségjegyek torzulása várható” – megállapítással, nyugodtan hazaengedték. A zárójelentés átvételekor arra a szülői kérdésre, hogy: Ön szerint ez a viselkedés normális? … Orvosi válasz: Ha zavarttá válik, megint, azonnal hozzák be, mentővel. Akkor fogjuk tudni diagnosztizálni, mert, ha az osztályon nem zavart, akkor tehetetlenek vagyunk.

Arra a kérdésre viszont nem kaptak választ a szülők, hogy mit jelent az a zavart gondolkodás és viselkedés, ami már megindokolja a mentős szállítást. Arra sem kaptak választ, hogy mi a helyzet akkor, ha a mentős bár leigazolja, hogy tényleg zavart a gyermek, amikor beültetik a mentőautóba, de „kitisztul”, mikorra az osztályra érnek?

Ha pedig a szülő a gyermekvédelemhez fordul, segítségért, akkor vizsgálatot kap a nyakába, mondván: a gyermek lázadó viselkedése csak reakció a szülői terrorra és önkényre. Jobb esetben alapellátásba, vagy védelembe veszik a zavart viselkedésű gyermeket, rosszabb esetben kiemelik. De! Egyik eljárásba sem vonnak be pszichiáter szakértőt, még kifejezett szülői kérésre sem.

Tény: addig, amíg a zavart gondolkodású és viselkedésű kamasz nem gyilkol, illetve nem öli meg magát, sem a gyermekvédelmi rendszer, sem pedig az egészségügy nem foglalkozik ezeknek a gyermekeknek a diagnosztizálásával és gyógyításával. 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804281
30 nap: 21465
24 óra: 615