Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jelentés hazánk egészségügyi helyzetéről

eu_pontszam-20141015.jpgAz egészségi állapot mutatói javuló tendenciájúak, de az eredmények nemzetközi összehasonlításban jelentős lemaradásról tanúskodnak, és lényeges országon belüli különbségeket takarnak. Korai, azaz a 65 éves kor előtti halálozás tekintetében 10 000 lakosra 37 halálozás jutott. Mindkét nem esetében kiemelkedően magas a rosszindulatú daganatok okozta korai halálozás gyakorisága (nőknél 11/10 000 lakos, férfiaknál 18/10 000 lakos).

A férfiak születéskor várható élettartama jelentősen elmarad a nőkétől, és az egészségügyi ellátórendszer igénybevétele tekintetében is több olyan mutató található, ahol kedvezőtlen helyzetük érzékelhető. A Magyarországon 2014-ben bekövetkezett halálozások 14 százaléka minősült optimális orvosi beavatkozások időben történő igénybevételével elkerülhetőnek, ami közelítőleg megmutatja azt az arányt, amelyért az ellátórendszer közvetlenül felelős. Emellett hatásosabb népegészségügyi beavatkozásokkal további 12 százalék lett volna megelőzhető.

A lakosság egészségügyi kiadásokkal szembeni pénzügyi védelmét a kiterjedt társadalombiztosítási rendszer hivatott szavatolni. Hazánkban ugyanakkor az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt, és 2014-re elérte a 28,3 százalékot a lakosság közvetlen egészségügyi kiadásainak összes egészségügyi kiadáson belüli aránya. Emiatt magas és növekvő (2014-ben 21,6 százalék) a katasztrofálisnak minősíthető egészségügyi kiadásokat elszenvedő háztartások aránya, különösen az alsó két jövedelmi ötödben.

A kielégítetlen egészségügyi szükségletek indikátora arról tanúskodik, hogy a szükségesnek vélt, de elmaradt ellátás viszonylag ritka (2014-ben a lakosság hét százalékánál fordult elő), a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok relatív kockázata azonban ebből a szempontból többszörös. Vizsgálandó a várólistákról ellátottak átlagos várakozási idejében megmutatkozó jelentős területi különbség is (a szélsőértékeket képviselő régiók között több mint háromszoros az eltérés).

A jelentésben vizsgált minőségi indikátorok eredményei között először is kiemelt figyelmet érdemel az alacsony kockázatú szüléseknél végzett császármetszések magas aránya (35,6 százalék). A kórházi fertőzések tekintetében aláhúzandó, hogy a mikrobiológiai kivizsgáltság arányának további növekedése a célzott, hatékonyabb terápia alkalmazását és az antibiotikumrezisztencia-viszonyok nyomon követhetőségét biztosítaná.

Általánosságban kielégítő, de egyes szakmákban további vizsgálatot igényelhet a sürgősségi kórházi újrafelvételi arány. A finanszírozási adatbázisból számított, iszkémiás stroke-ot és az akut miokardiális infarktust (AMI) követő egy éven belüli halálozási arány egységesen 26,2 százalék. A rendelkezésre álló nemzetközi adatok alapján a stroke halálozás közepesnek számít. Az AMI-halálozás folyamatosan csökkenő tendenciájú, de még mindig magasabb, mint a fejlettebb európai országok értéke. Szintén csökkenő viszont a rákbetegek öt éves túlélési aránya (a 2010-ben megbetegedettek esetében 61 százalék). A csípőtáji törést követő halálozás (egy éven belül 34,9 százalék) jelentős országon belüli különbségeket mutat.

A szívinfarktus fókuszterület elemzése 2011 és 2014 között emelkedő, 2015-ben csökkenő incidenciát mutatott. A férfiak körében a betegség előfordulási aránya jelentősen (mintegy 30 százalékkal) nagyobb, mint a nőknél. A szívinfarktus először a 35-49 éves korosztálynál jelentkezik számottevően, és előfordulási aránya az idősebb korosztályokban egyre magasabb. A halálozási arány (egy éven belül 26,2 százalék) csökkenő trendet mutat, amelyben azonban további javulás szükséges. A szívinfarktusos betegek kezelésében kiemelt szerepe van a rehabilitációnak, az elemzésbe bevont betegeknek azonban 2014-ben csupán mintegy 31 százaléka került három hónapon belül rehabilitációra, és a kétféle ellátás között átlagosan 22 nap telt el.

A tbc-ellátásban örvendetes a halálozási arány alacsony és csökkenő értéke. A tbc incidenciája (8 százezrelék) nemzetközi összehasonlításban szintén alacsony értéknek számít, az észak-keleti országrészben azonban ennél lényegesen magasabb megbetegedési aránnyal kell számolni. A tbc-betegek mintegy kétharmada gyógyul meg egy éven belül. Az adatok összességében biztatóak, ugyanakkor a területi egyenlőtlenségek nagyok. Az esetek bakteriológiai igazoltságának növelése jelentősen hozzájárulhatna a további javuláshoz.

A magyar népesség nemzetközi összehasonlításban is rossz demográfiai mutatói, a magas halandóság hosszú ideje az egészségügy és a társadalom egyik legnagyobb terhe. Több mutató esetében a magyar érték az EU tagországok között a legrosszabbak között van, jóval a hasonló gazdasági fejlettségű országok szintje alatt. Általában Bulgária, Románia, Lettország és Litvánia legrosszabb értékeket képviselő csoportjában helyezkedünk el.

A születéskor várható élettartamban 28 ország rangsorában a magyar férfiak a 24., a nők a 26. helyen állnak. 2014-ben a férfiak születéskor várható élettartama 72,2 a nőké 79,3 év volt. 65 éves korban a férfiak mutatójánál már három ország, a nőkénél változatlanul két ország értéke rosszabb. Az EU országok átlagához viszonyítva kedvezőbbek és jelentősen javulóak a pozícióink a születéskor egészségesen várható élettartam tekintetében, 2014-ben a férfiak a 18., a nők a 17. helyen álltak. 2014-ben a születéskor egészségesen várható élettartam a férfiaknál 59,2 év, nőknél 60,9 év volt. Azonban 65 éves korra az EU átlagtól való lemaradás emelkedik: a magyar értékek a többi mutatóhoz hasonlóan a rangsor végére, a 24, illetve 22. helyre kerülnek.

A betegség miatti korlátozottság és az idő előtti halálozás következtében elveszített egészséges életévek mutatójának, a 100 000 lakosra jutó összes korra standardizált egészséges életévveszteségnek az értéke 2014-ben 25,7 ezer év volt, ami a visegrádi országok között a legmagasabb egészségveszteséget jelentette.

2014-ben a 10 000 főre jutó standardizált halálozási arány 143,1 volt, férfiaknál 185,2, nőknél 115,3. Ezek a mutatók az EU tagországok között összességében a 24., férfiaknál a 25., nőknél a 26. helyre szorítanak bennünket. A leggyakoribb halálok a keringési rendszer megbetegedései miatt bekövetkezett halálozás volt (74,0 / 10 000 fő), ezt követte a rosszindulatú daganatos betegségek csoportja (34,9 / 10 000). A keringési rendszer betegségei közül az iszkémiás szívbetegség okozta halálozás (37,9 / 10 000) önmagában megelőzte a rosszindulatú daganatok csoportját. Az iszkémiás szívbetegségek okozta halálozásban a 26., a rosszindulatú daganatok miatt bekövetkezett halálozásban az EU-ban az utolsó helyen állunk. Bár hosszú évek óta csökken a csecsemőhalandóság, 2014-ben 4,6 volt ezer élve szülöttre számítva, a magyar értéknél öt tagország értéke rosszabb.

A legjelentősebb halálokokat tekintve (keringési rendszer betegségei, köztük az iszkémiás szívbetegségek, cerebrovasculáris betegségek) a magyar halálozási adatok is csökkenő tendenciájúak vagy stagnálnak (összességében, de nem minden elemében a daganatok), ennek ellenére nőtt az EU átlagától való lemaradás több kiemelkedő, súlyos terhet jelentő halálokban. Növekedő lemaradás jellemző mindkét nem esetében a keringési rendszer betegségei, azon belül az iszkémiás szívbetegségek, valamint a nők körében a daganatok (emlőrák, méhnyakrák, gége-, légcső-, hörgő-, tüdőrák) okozta halálozásban, míg a férfiaknál a vastagbél- és végbélrák miatt bekövetkező halálozásban. A magyarországi összhalálozást tekintve és az EU átlagától való lemaradásban is növekedés tapasztalható mindkét nem esetében a légzőrendszer betegségei okozta halálozásban, továbbá emelkedik a mentális és viselkedészavarok okozta halálozások száma.

2014-ben leggyakrabban a rosszindulatú daganatok és a keringési rendszer betegségei okoztak idő előtti, azaz a 65 éves kor előtti halálozást. A vastagbél és végbélrák, valamint a légzőrendszer betegségei mindkét nemnél, továbbá nőknél a cerebrovasculáris betegségek, az emlő és méhnyak rosszindulatú daganatai, férfiaknál a mentális és viselkedési zavarok a 65 éves kor előtti halálozásban is romló értékeket jeleznek az EU átlagához hasonlítva.

A lakosság egészségi állapotát jellemző mutatókban regionálisan tapasztalható egyenlőtlenségek minden mutatóban Közép-Magyarország előnyét, jobb eredményeit tükrözik, ami összefügg a régió gazdasági fejlettségével. Mellette Nyugat- Dunántúl értékei emelhetők még ki a legjobbak között. A legrosszabb mutatókkal a legtöbb esetben Észak-Magyarország régió rendelkezik, esetenként Észak-Alföld tekinthető sereghajtónak.

Leghosszabb életre a közép-magyarországi lakosok, legrövidebbre az északmagyarországiak számíthatnak. A különbség a férfiaknál születéskor 3,07 év, a nőknél 2 év, 65 éves korban 1,67 illetve 1,37 év. Közép-Magyarország férfi és női lakossága 6,6 (férfi) és 8,4 (nő) évvel hosszabb egészséges élettartamra számíthat, mint az Észak-Alföldé. A 10 000 főre jutó összhalálozás Közép-Magyarországon a legalacsonyabb, ami kb. 25 százalékkal kedvezőbb Észak-Magyarország értékeinél. A korai halálozásban Nyugat-Dunántúl értékei több mint 90 százalékkal alacsonyabbak Észak-Magyarország idő előtti halálozásai adatainál.

Az iskolai végzettség (és az általa meghatározott társadalmi-gazdasági státusz) szerinti különbségek a regionális különbségeket is meghaladhatják. Egy alapfokú végzettségű férfi várhatóan kb. 12 évvel él rövidebb ideig, mint egy felsőfokú végzettséggel rendelkező. A nőknél az iskolai végzettség 5,6 évvel magasabb várható élettartamot is eredményezhet.

Az alapfokú végzettségű anyák csecsemőinek halandósága háromszorosa a felsőfokú végzettségű anyák csecsemői halandóságának. Az egészségérzetben majdnem ekkora különbségek láthatók: a legfeljebb 8 általánost végzetteknél azok aránya, akik jónak vagy nagyon jónak tartják az egészségi állapotukat, fele, mint a felsőfokú végzettségűeknél.

Elkerülhető halálozásnak számítanak azok a betegségek és állapotok miatt bekövetkező halálesetek, amelyek optimális orvosi beavatkozások időben történő igénybevételével elkerülhetők lettek volna. Az indikátor értékét a megfelelő egészségügyi ellátás rendelkezésre állása és az egyén egészséggel kapcsolatos felelősségvállalása (időben vagy egyáltalán igénybe vette-e a szükséges ellátást) is befolyásolja. 2014-ben az összes halálozás 14 százaléka, azaz 17 677 haláleset lett volna elkerülhető hazánkban. A 65 év alatti lakosságra vonatkozóan az elkerülhető halálesetek száma 8 601 volt, amely az összes haláleset 27 százalékának felel meg.

2011 óta csökkent, de nem jelentősen az elkerülhető halálozások 10 000 főre jutó száma Magyarországon (18,4-rõl 17,8-ra). Az Eurostat számításai szerint a teljes lakosságra nézve Magyarország 2013-ban az ötödik legmagasabb értékkel szerepelt az elkerülhető halálozás rangsorában az EU 28 tagországa között.

Férfiak esetében (23,2 / 10 000) nagyobb az elkerülhető halálozások standardizált lakosságarányos száma, mint a nőknél (13,6 / 10 000). A gazdaságilag fejlettebb régiókban a fejletlenebb régiókhoz viszonyítva kisebb az elkerülhető halálozás (Közép-Magyarország: 15,3 / 10 000, Észak-Magyarország: 20,4 / 10 000). Az előzőnél szélesebb értelmű, a fentieken túlmenően a szélesen értelmezett népegészségügyi beavatkozások eredményét is vizsgáló megelőzhető halálozások 10 000 főre jutó száma különösen magas.

2014-ben Magyarországon az összes halálozás 26 százaléka (32I 487 haláleset) megelőzhető lett volna megfelelő népegészségügyi beavatkozással. Ez standardizált halálozási arányban kifejezve 10 000 főre 33 megelőzhető halálozásnak felel meg. A 65 év alatti magyar lakosokra vonatkozóan 17 905 halálesetet, az összes halálozás több mint felét (57 százalékát) lehetett volna megfelelő népegészségügyi beavatkozásokkal megelőzni.

Az Eurostat számításai szerint Magyarország a harmadik, a magyar nők az első, a magyar férfiak pedig a harmadik helyen szerepeltek 2013-ban az EU 28 tagországának megelőzhető halálozás szerinti csökkenő rangsorában.

2011 óta enyhe csökkenés figyelhető meg a megelőzhető halálozás trendjében (10 000 főre vetítve 34,5-rõl 32,7-re). A férfiak körében ugyanakkor több mint kétszer volt nagyobb 2014-ben a megelőzhető halálozások standardizált lakosságarányos száma (47,9 / 10 000), mint a nőknél (20,9 / 10 000). A gazdaságilag fejlettebb régiókban, mint például Közép-Magyarországon (28,8 / 10 000) tízzel kevesebb ilyen típusú halálozás jut 10 000 főre, mint a gazdaságilag fejletlenebb Észak-Magyarországon (37,7 / 10 000).

Az egészségügyi kiadások elleni pénzügyi védelem az egészségügyi rendszerek célrendszerének egyik fontos összetevője. A pénzügyi hozzájárulások igazságossága két kritikus aspektusban jelenik meg: az egészségesek és betegek közötti kockázatközösségben, valamint a különböző jövedelmi, vagyoni szintek közötti kockázatmegosztásában.

A háztartások által fizetendő közvetlen (out-of-pocket) kiadások terhének mértéke függ az adott egészségügyi rendszer finanszírozásának mikéntjétől. Magyarországon az egészségügy finanszírozását nagyobbrészt a kötelező társadalombiztosítás fedezi. Bizonyos egészségügyi szolgáltatások kiegészítő térítési díj mellett vehetőek igénybe. A receptre felírt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdő szolgáltatások részben támogatottak.

2014-ben a háztartások kiadásaik 5,5 százalékát fordították közvetlen egészségügyi kiadásokra. Ezek a kiadások a háztartások 21,6 százaléka számára jelentettek katasztrofális kiadást, vagyis költötték a létfenntartási küszöb feletti kiadásaik legalább 40 százalékát közvetlen egészségügyi kiadásokra, a kiadások által az adott háztartások a szegénységi küszöb alá kerültek, vagy már eleve a szegénységi küszöb alatt álltak.

Azokban az országokban, ahol a kiadások nagy részét kötelező társadalombiztosítás vagy adó fedezi, és az out-of-pocket kiadások nem haladják meg az összes egészségügyi kiadás 15 százalékát, a katasztrofális kiadásokkal sújtott háztartások aránya is alacsonyabb. (Xu, Evans et al. 2005) Magyarországon az out-of-pocket kiadások ennél a mértéknél lényegesen magasabbak: 2014-ben az összes egészségügyi kiadás 28,3 százalékát tették ki.

A katasztrofális kiadásokat szenvedő háztartások részaránya 2014-ben Észak-Alföldön a legnagyobb (28,9) százalék, Nyugat-Dunántúlon volt a legkisebb (16,9) százalék.

Az egy napra jutó táppénz összege átlagosan 3 284 forint volt. A legmagasabb érték Közép-Magyarországot (3 687 forint), a legalacsonyabb pedig Dél-Alföldet jellemezte (2 980 forint). Az indikátor területi értékeiben a keresetek és jövedelmek esetében ismert különbségek tükröződnek vissza. A gazdaságilag fejlettebb régiókban magasabb az egy táppénzes napra jutó táppénz összege (Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl).

2014-ben 10 000 lakosból 7 432 váltott ki államilag támogatott gyógyszert, átlagosan évi 39 959 forint ártámogatással. Az gyógyszer-ártámogatási kiadásokhoz kapcsolódó 10 ezer lakosra jutó betegszámok Dél-Alföldön voltak a legmagasabbak (7 600 gyógyszerkiváltó / 10 ezer lakos), és Közép-Magyarországon a legalacsonyabbak (6 918 gyógyszerkiváltó / 10 ezer lakos).

Az ártámogatási kiadásokhoz kapcsolódó betegszámok és az egy gyógyszerkiváltóra jutó állami támogatás 2011-2015 között ingadozott. A 10 000 főre jutó betegszám 2015-ben a 2011-es betegszámot közelítette, az egy gyógyszerkiváltóra jutó állami támogatás 2015-ben a 2011-es érték 87 százaléka volt.

A társadalmi-gazdasági helyzet és az egészségi állapot összefügg: a szegényebbeknek általában rosszabb az egészségi állapota, tehát az egészségügyi ellátás iránti szükségleteik (és azok költségei) nagyobbak, mint a jobb anyagi helyzetben lévőké. (Gaál et al. 2012). A kielégítetlen egészségügyi szükségleteket vizsgáló GY12. indikátor adatai szerint 2014-ben a megkérdezettek 2 százaléka számolt be olyan egészségügyi szükségletről, amelyet illetően ellátást a magas költségek miatt nem vett igénybe. Míg a legmagasabb jövedelmi ötödben a megkérdezettek csupán 0,2 százaléka nem vett igénybe egészségügyi szolgáltatást a magas költségek miatt, a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók esetén ez az arány 5,9 százalék.

Minél nagyobb egy szolgáltatás vagy egészségügyi árucikk közvetlen költsége, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a beteg nem veszi igénybe az orvosilag szükséges ellátásokat vagy nem váltja ki a felírt gyógyszereket. (Gaál et al. 2012)

A táppénz esetében a szolgáltatás igénybevételének mellőzése úgy jelenhet meg, hogy amennyiben a táppénz nem pótolja megfelelő mértékig a páciens bevételeit, betegen is dolgozik a bevételkiesés elkerülése érdekében. A vizsgált adatok alapján elmondható, hogy a magasabb jövedelműek kevésbé veszik igénybe a táppénz ellátást. A vizsgált időszakon belül a táppénz alapja az esetek közel 85 százalékában az adott évre jellemző átlagkereset alatti jövedelem volt.

A teljes Jelentés ide kattintva elolvasható.

Fotó: Portfolio

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 7
Összes: 1806431
30 nap: 20703
24 óra: 576