Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan növekedhet ugrásszerűen az autista gyermekek száma?

autizmus--iskola.jpgBizonyosan nem a gyermekkori védőoltások, de még csak nem is a genetikailag módosított növények, hanem a statisztika okozza az autisták számának növekedését.

Az egészségügyi ismereteiket az internetről szerzők már értesülhettek arról, hogy egy évtizedbe sem telik, és minden második csecsemő autizmussal születik majd. A hideglelést okozó jóslat nem holmi online bulvárlap híre, hanem a neves bostoni műszaki egyetem, az MIT számítógépes tudósainak több millió kattintást elért cikke. A mezőgazdasági, epidemiológiai és genetikai ismeretek teljes – és nem titkolt – hiányában megfogalmazott jóslat a genetikailag módosított növények (GMO) térnyeréséből kalkulálja ki a riasztó eredményt.

Látszólag nagyon is elfogadhatóak az ilyen és ehhez hasonló következtetések, hiszen a betegség gyakorisága az elmúlt évtizedekben jelentősen megnövekedett. Az amerikai Közegészségügyi és Betegségmegelőzési Központ (CDC) adatai szerint az 1980-as években kétezer gyermek közül egyet érintett a betegség, napjainkban viszont már 13-at.

Ez a nyugtalanító növekedés szépen egybeesik a génmódosított kukorica és szója terjedésével, valamint az ezekhez használt, egészségkárosító hatásával többször hírbe hozott glifozát gyomirtó felhasználásával. A korreláció, vagyis az adatok közötti lineáris kapcsolat azonban egyáltalán nem jelenti automatikusan, hogy a dolgok között oksági összefüggés is fellelhető – hívta fel a figyelmet a tudományos ismeretterjesztést zászlajára tűző, USA-beli Genetic Literacy Project, amely céges támogatásokat nem, csak független donációkat, pályázati pénzeket fogad el.

Aktuális hazai példával élve pedig elkészülhetne a „Tudta?” plakátsorozat új darabja is: „A bevándorlási válság kezdete óta 135 ezren haltak meg Magyarországon.” Az állítás tökéletesen igaz, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal 2015 nyarától mostanáig valóban ennyi halálozást tart nyilván, a sugallt összefüggés azonban aligha állná ki a józan ész próbáját.

A szociális beilleszkedési, kapcsolatteremtési és kommunikációs képességek jelentős fejlődési zavara, az autizmus egyenesen kínálja magát, hogy kialakulásának mindmáig ismeretlen oka helyett az érintett családok bűnbakot keressenek, a tudásbeli űr kitöltése érdekében rámutatva a – szerintük – lehetséges okokra.

A megbetegedések számának drámai emelkedése, amely az 1990-es évek közepétől szinte egyszerre következett be valamennyi fejlett egészségüggyel rendelkező országban, alapvetően statisztikai hátterű. Az USA-ban az autizmus 1980 előtt nem is szerepelt önálló betegségként a mentális rendellenességek diagnosztikáját és számbavételi metodikáját tartalmazó orvosi kézikönyvben – mutatott rá Ferenci Tamás biostatisztikus A védőoltásokról a tények alapján című könyvében. Vagyis döntően két évtizede kezdett „önálló életet” az autizmus, egyre bővülő meghatározással, mind több és tágabb kórképet magába olvasztva.

A növekedés 60 százaléka a szélesebb spektrumnak, a jobb felismerésnek és a pontosabb nyilvántartásnak tudható be – derül ki egy rendkívüli méretű és időtartamú dán vizsgálatból, amely három évtizeden át 670 ezer gyermek, köztük 4 ezer autizmussal diagnosztizált beteg orvosi adatait kísérte figyelemmel. Amúgy nem rendkívüli jelenség, hogy a diagnosztika tökéletesedése, érzékenyebbé válása „növeli” a betegszámot. Közismert példa erre, hogy a prosztatarákos esetek 100 százalékkal nőttek néhány év leforgása alatt azt követően, hogy az amerikai gyógyszerhatóság forgalmazási engedélyt adott a rákszűrésre alkalmas PSA-tesztre. Vagyis nem a baj, csupán annak felismerése növekedett rendkívüli sebességgel.

A közfigyelem, vagyis az, hogy a laikusok körében is ismertté vált az autizmus, több esetet hozott felszínre, a korábban egyszerűen csak szégyenlősnek, visszahúzódónak mondott vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel is szakorvoshoz fordulnak a szülők. Egyfajta adminisztratív átrendeződés is érzékelhető: a szülők jobban szeretik, ha a fogyatékkal élő gyermekük kórlapján nem a „mentálisan retardált”, hanem az „autista” megjelölés szerepel.

Ez jól látható a sajátos nevelési igényű gyermekek számának alakulásán – közöl szemléletes amerikai statisztikát könyvében Ferenci. Ebből kiolvasható, hogy amilyen ütemben csökkent a speciális nevelési programba mentális retardációval felvett gyermekek száma, ugyanolyan tempóban növekedett az autistáké.

Persze a növekedés nem teljes egészében írható a statisztika számlájára. Tagadhatatlanul vannak valós tényezők is a háttérben. Ilyen a gyermekvállalási kor kitolódása, amely mind a két szülő részéről növelheti az utódok veleszületett betegségének kockázatát. Az pedig, hogy az orvostudomány már a legesendőbb, kis súlyú koraszülötteket, a szülési komplikációkon keresztülment babákat is képes életben tartani, egy sor betegség későbbi előfordulásának lehetőségét magában hordozza.

Gáti Júlia

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 11
Összes: 1804500
30 nap: 21392
24 óra: 604