Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Embertelen körülményeket eredményez, ha a gondnok fél a gondokoltjától

orult.jpgA beadvány szerint a szociális intézmény egyik részlegén egy ráccsal ellátott, kívülről nyitható ajtóval ellátott lakószobában „tartanak” egy személyt, ruhátlanul, mezítelen állapotban. A szoba berendezése egy padlóhoz rögzített vaságy, matrac nélkül, egy pokróc. Panaszos ottjártakor egy tálat és egy kanalat látott a földön. Kitért arra is, hogy az ott ellátott személy – tudomása szerint – hosszú évek óta él ilyen körülmények között, megesik, hogy a saját ürülékében tartózkodik ebben az elkülönített helyiségben; a lakók elmondása szerint a férfi sokszor kétségbeesetten üvölt, de nem szokták kivinni sétálni, levegőzni sem.

A panaszbeadványban szereplő fogyatékossággal élő Ellátottat a fogyatékos személyek elhelyezésére szolgáló épület földszintjének jobb épületszárnyán helyezték el. Ezen a szárnyon két lakószoba található és egy helyiség, amelyből egyrészt egy fürdőszoba nyílik, másrészt pedig az a szoba, ahol az Ellátott él. Az Ellátott szobája kb. 10-12 m2 nagyságú. A szoba ajtajának felső része üveggel és ráccsal ellátott. A szoba ajtaja csak kívülről nyitható, belülről nem, a kilincs helye üres. A szoba ablaka nyitható, belülről rácsot helyeztek el rajta.

A szoba közepén található a padlózatba rögzített vaságy, amely az egyetlen berendezési tárgy a szobában. A szobában lapradiátort szereltek fel, amely a helyszíni vizsgálatkor meleg volt. A szoba tiszta volt, fel volt mosva. Munkatársaim megérkezésekor, 9:30 perckor, az Ellátott az ágyon feküdt összegörnyedve, egy kopott pokróccal letakarva, nem volt rajta ruha. Az ágy fekvőrészének vasrácsán sem matrac, sem pokróc, nem volt, az Ellátott a vasrácson feküdt. Az ágyon párna sem volt, az Ellátott egy kisebb textíliát kapott, arra tette a fejét.

Az ágy előtt, a padlóburkolaton egy üres műanyagtányért és – szintén a padlón – egy kanalat láttak. Az Ellátott szobájában rengeteg légy volt, rászálltak az Ellátottnak a pokróc alól alig kilátszó arcára is. Az Ellátott a szemkontaktust felvette. Simogatásra elmosolyodott. Az Ellátott a kezének megérintésére, kézben tartására mosolyog, tartja a szemkontaktust. Amikor az ápolószemélyzet egyik tagja teát nyújtott felé, eltolta a karját, jelezve, hogy nem szomjas.

Munkatársaim az épületszárny másik két szobájában elhelyezett lakókkal is terveztek beszélgetni az Ellátottal kapcsolatos bánásmódról, de az egyik szobában egy verbálisan nem kommunikáló autizmussal élő személyt helyeztek el, aki a vizsgálat idején nem tartózkodott az Intézményben, míg a másik szobában olyan fogyatékossággal élő személyek laknak, akik verbálisan szintén nem kommunikálnak. Az ápolószemélyzet megkérdezett tagja arról számolt be, hogy az Ellátott önállóan táplálkozik.

A ruhaneműt egyéb holmit nem tűri meg magán, ahogyan a pelenkát sem, megeszi azt. A vizelet és a székletürítés a földre és az ágyra történik. Azért nincs az Ellátott ágyán matrac, mert azt is megeszi. Ha alszik, leteszik az ágy végébe az ételt egy műanyag tányérban, és ha az Ellátott felkel, megeszi. Az ápolószemélyzet megkérdezett tagja szerint jól eszik.

Tisztálkodás előtt megmutatják a törölközőt az Ellátottnak és ő tudja, hogy fürdetési idő van. Egy másik ápoló a fürdetés kapcsán elmondta, hogy az nehézkesebb, az Ellátott nem engedi, hogy a nemi szervéhez nyúljanak; az orvosi vizsgálatok során (a vérvételt hozza fel példának) együttműködő. Arra a kérdésre, hogy az Ellátott ki szokott-e jönni szobájából az ápoló elmondta, hogy „kijön, ha kiengedjük”.

Mentálhigiénés munkatárs foglalkozik vele, nem tudja heti hány alkalommal, hétfőn biztosan; ezzel a munkatárssal jó kapcsolatban van az Ellátott, vele kimegy az udvarra sétálni, segítségével fel is öltözik. Elmondása szerint félnek tőle a lakók, mert néha agresszív. Kitért arra is, hogy az ápolók munkája nagyon megterhelő, az 50 fő ellátottal kapcsolatos ápolási tevékenységet ketten végzik.

Az Intézményvezető és munkatársai elmondása szerint az Ellátott 1989-ben került be az Intézménybe; az életút anamnézis alapján születésétől kezdve állami gondozásban nevelkedett. A vezetőség szerint „magatartászavaros, fogyatékossággal élő lakók speciális elhelyezésére nincs lehetőség.” Az Intézményben csak felnőttek élnek, kikerülés szinte nincs. 50-60 fő van várólistán, leginkább a megyéből. Az Ellátottal kapcsolatosan a vezetőség úgy látja, hogy gondozásához „speciális személyzet kellene.” Az Ellátotthoz „10 főt kellene tenni.” „Tegnap [2015. október 6.] ki lehetett hozni [az Ellátottat] sétálni. Ez nem az időjárástól függ, hanem az állapotától.” A vezetőség elmondása szerint „[az Ellátott] szeret enni. Ha látja, hogy hozzák az ételt, megnyugszik.” A gyógyszerelést negyedévente pszichiáter vizsgálja felül. Hetente kétszer rendel pszichiáter szakorvos.

Az Ellátott 2015 szeptemberében 3 hétig volt a sümegi kórházban, a pszichiátrián, ezalatt rendbe tették a szobáját. Az Ellátott szobájában minden héten kimeszelnek.

Az Ellátottnak hivatásos gondnoka van. A gondnokság alá helyezés felülvizsgálatával kapcsolatosan nemrégiben az Intézményben járt egy bírónő, odament az Ellátott szobájához, benézett, de nem ment be.

Az Ellátott gyermekvédelmi szakellátásból került az Intézménybe. Szülők, hozzátartozók nem látogatják. 11 éve 8-10 ágyas szobák voltak az Intézményben, akkor rácsos ágyban volt elhelyezve. Pépes ételt eszik. A vezetőség szerint a korlátozó intézkedések szabályzata alkalmazhatatlan az Ellátott esetében. A szokásosan szedett gyógyszerei mellett egyéb nyugtatószert nem adnak az Ellátottnak, fizikailag nem rögzítik. Az intézmény vezetője szerint vélhetően egy férfi ápoló jobban tudná Ellátottat gondozni.

Az SZGYF főigazgatója rendelkezésemre bocsátotta a legutóbbi három fenntartói (2013., 2014., 2015. évi) ellenőrzésről készült feljegyzést, valamint a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (a továbbiakban: NRSZH) 2015-ben folytatott helyszíni ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvet.

A legutóbbi, 2015. augusztus 12-i fenntartói ellenőrzésről készített feljegyzés összegzése rögzíti, hogy az intézmény ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, amelynek oka a személyi feltételek hiánya, illetőleg a gondozottak nem megfelelő elhelyezési körülményei. A személyi feltételek vonatkozásában az Intézmény teljesítette a határozatlan idejű működési engedély kiadásához szükséges feltételeket azonban a tárgyi feltételekben hiányosságok tapasztalhatók. Az Új-épületben 10 db kétágyas szoba alapterülete 9,54 m2 és 10,54 m2 között található, tehát az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 41. §-ában meghatározott egy ellátottra jutó hat négyzetméter lakóterület 20 fő ellátott esetében nem biztosított. A székhely intézményben az akadálymentes közlekedés mindenütt megoldott.

A gondnok 2008. november 20-tól látja el az Ellátott személlyel kapcsolatos gondnoki teendőket, megbízásos jogviszonyban, immár nyugdíjasként. Az Ellátott 2008 óta tartózkodik a jelenlegi gondozási épületében és helyén. A gondnok szerint az ellátott személy megfelelő, magas színvonalú ellátásban részesül, az éves jelentéseiben ezt minden alkalommal rögzítette. Folyamatosan tájékoztatják a gondnokolt állapotáról, személyes látogatásai alkalmával pedig a vonatkozó dokumentációt is megismerheti.

Mindezekre tekintettel nem tett panaszt az ellátott személy életkörülményeit illetően senkinél, illetve egy szervezetnél sem; kitért ugyanakkor arra, hogy az intézmény munkatársai többször kérték a segítségét az ellátott személy elhelyezésével kapcsolatban továbbá „közösen is gondolkodtak már a teendőkről, hiszen ezért volt a rengeteg orvosi vizsgálat”. Véleménye szerint az Intézmény intézkedései szakmai szempontból is megfelelők.

A gondnok megírta, hogy az ellátott személy szekrényét – amelyben ruháit tárolják – a folyosóra helyezték ki, ugyanis össze akarta törni és bekente „mindenféle dologgal”. Látogatásai alkalmával édességet, joghurtot – és mindent, amit szeret – visz az ellátott személynek. A gondnok tapasztalata szerint nem lehet beszélni az ellátott személlyel, megesik, hogy nem is engedi be gondnokát a szobájába, így a gondnok a nővérekkel szokta megbeszélni, hogy mit vásároljon az Ellátott számára.

A gondnok rögzítette, hogy fél gondnokoltjától. Álláspontja szerint az ellátott személy jó fizikai állapotban van, ezt jelzi, hogy az utóbbi időben több kilót hízott. A gondnoknak 21 további gondnokoltja él még az intézményben.

Az ellátottjogi képviselő a rendszeres fogadóórái alkalmával tapasztaltak alapján az intézményvezetőnek szóban észrevételt tett az ellátott személy gondozása során történt korlátozó intézkedések elrendelésével kapcsolatban. Az intézményvezetőt és az intézményvezető ápolót tájékoztatta a korlátozó intézkedés eljárási rendjéről, valamint a korlátozó intézkedés elrendelését és dokumentációját érintő ellátottjogi szempontokról.

A képviselő kitért arra is, hogy a minden hónap negyedik hét keddjén 10:00-tól 14:00-ig rendszeresen megtartott fogadóórái alkalmával panasz, vagy megkeresés az érintett Ellátott intézményi elhelyezésével kapcsolatosan nem érkezett. Az Intézmény munkatársai közül senki nem kereste fel, hogy az érintett Ellátott ellátása szakmai szempontból meglehetősen körülményes lenne és nem kértek arra vonatkozóan sem segítséget, hogy az Ellátottnak megfelelőbb ellátási körülményei legyenek.

A vizsgálat eredményességéhez nélkülözhetetlennek tartottam a vizsgálattal érintett Ellátott fejlesztésére vonatkozó dokumentáció szakmai értékelését is, így azokat megküldtem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar dékánjának.

Az érintett személlyel kapcsolatos megállapítások sematikusak és negativisztikusak, sok helyen a képességek finomabb leírása helyett a „nem mérhető” és a „nem alakítható ki” megjegyzések szerepelnek, a súlyos kijelentések minden objektív alátámasztást (pl. felmérő módszer, eszköz megnevezése) nélkülöznek. Szakmailag jelentősen kifogásolható az a megállapítás, amely szerint „állapotából kifolyólag kommunikációs szintjének emelése nem lehetséges” (mentális képességeken belül beszéd jellemzőinek leírásánál).

Ezzel a kijelentéssel a fő probléma, hogy a kommunikációs lehetőségre minden embernek szüksége van – a kommunikáció alapvető jognak tekinthető – és minden ember képes is valamilyen szinten kommunikálni. A fenti jellemzés a személyt életminőségének alapvető területétől fosztja meg, súlyosan negatív és előítéletes. A fejlesztési terv tartalma 3 éven keresztül ugyanaz. Ha működik, nem látni a következő év tervezésében az eredményeket, ha nem működik, nem látni a szakmai reflexiókat, korrekciót, újragondolást.

A fejlesztés inadekvát módszereket tartalmaz, pl. figyelemfelhívás, kockákkal játék, vagy az előzőekben kommunikációs gátoltsággal jellemzett személynél „beszélgetés”. Esetenként nem differenciálódik, inkább keveredik a fejlesztés célja és feladata (utóbbira példa, hogy ruháját ne tépje szét). A fejlesztés túl nagy lépésekben tervezett, pl. ha egy személy nem képes a közösségbe beilleszkedni, célként túl nagy ugrás a teljes beilleszkedést megfogalmazni, ez implikáltan tartalmazza a biztos kudarcos kimenetet. A személy tevékenységének megfigyelését hónaponként lebontva rendszeresen csak 1,5-3 sor olvasható, ami nem ad kellő jellemzést az aktuális állapotról. Nem objektív, előre rögzített megfigyelési szempontok szerint, nem a viselkedés szisztematikus elemzésével történik.

A fejlesztési tervből különösen hiányoznak: – az időbeli tájékozódás fejlesztése (az elő-és utóidejűség érzékeltetésétől kezdve); – a kommunikáció lehetővé tétele (pl.: felmérés az állapotról, tárgy- vagy kép alapú kommunikációs próbálkozások); – a viselkedésproblémák (agresszió) okainak feltárása, és az agresszió előzményének, lefolyásának és következményeinek objektív konkrét viselkedéses szintű leírása; – szociális kapcsolatteremtés motiválása gyógypedagógiai módszerekkel; – testkép, énkép alakítása.

A vizsgálat megállapításai

Az Ellátott 8 éve él a fogyatékos személyek ellátására kijelölt épület elkülönített részlegén; az ajtó kilincs híján nem nyitható belülről, így adott esetben a szobához tartozó mellékhelyiségben sem tudná szükségleteit önállóan elvégezni. Az egyik ápoló elmondása szerint az Ellátott akkor tudja elhagyni a szobát, ha kiengedik; ha valamire szüksége van – így adott esetben a mellékhelyiség használatára –, jeleznie kell az ápolóknak. Figyelemmel azonban arra, hogy – az ápolók elmondása szerint – ketten látnak el 50 főt, ami meglehetősen nagy terhelést jelent, így nem garantálható az Ellátott megfelelő ellátása. Az Ellátott helyzetét az sem könnyíti meg, hogy a szomszédos lakószobákban verbálisan nem kommunikáló személyeket helyeztek el, akik az Ellátott jelzéseit nem tudják továbbítani az ápolóknak.

A vezetőség elmondása szerint a korlátozó intézkedésekről rendelkeznek szabályzattal (a továbbiakban: Szabályzat), de mivel korlátozó intézkedések alkalmazására nem kerül sor, így azokat nem is dokumentálják. Ezt támasztotta alá az SZGYF 2015. augusztus 12-én tartott fenntartói ellenőrzése, valamint az NRSZH munkatársának 2015. április 8-án és 9-én tartott hatósági ellenőrzéséről készült jegyzőkönyv is, miszerint az Intézmény a korlátozó intézkedésekre vonatkozó eljárásrenddel, szabályzattal rendelkezik, azonban alkalmazására nem került sor. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi (2013. és 2014. évi) fenntartói ellenőrzések nem tértek ki a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos intézményi gyakorlat ellenőrzésére, és az ügyben érintett ellátott személy ellátási körülményeire, elkülönítésére sem.

Az ellátottjogi képviselő ugyanakkor arról tájékoztatott, hogy az első fogadóóráját (2014. október 21.) követően tartott rendszeres fogadóóráin tapasztaltak következtében szóban észrevételt tett a korlátozó intézkedésnek az ellátott személy gondozása során való elrendelésével kapcsolatban, és tájékoztatta az intézményvezetőt, illetve az egyik ápolót, a vonatkozó eljárási rendről, a korlátozó intézkedés elrendelését és dokumentációját érintő ellátottjogi szempontokról.

A 2015. április 8-9-én tartott NRSZH ellenőrzésről készült jegyzőkönyv kitért azon kérdésekre is, mely szerint kezdeményezette-e intézkedést az ellátottjogi képviselő a fenntartónál jogszabálysértő gyakorlat megszüntetésére, valamint, hogy tett-e észrevételt az intézményben folytatott gondozási munkára vonatkozóan az intézmény vezetőjénél. Ezen kérdésekre nemleges válaszokat rögzítettek, így az ügyben érintett ellátott személy gondozási körülményeire és azok javítására vonatkozó intézkedésekre, a fenntartó számára történő jelzésre nem tért ki az ellenőrzés.

Amint azt a CRPD 14. cikk b) pontja is rögzíti, a fogyatékos személy személyi szabadságától csak a jogszabályokkal összhangban fosztható meg; azt pedig mind az SzCsM rendelet, mind az Eütv. rögzíti, hogy korlátozó intézkedést abban az esetben lehet alkalmazni, ha az ellátott személy veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít. Az Eütv. pedig kimondja, hogy a korlátozás csak addig tarthat, illetőleg olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.

A helyszíni vizsgálat tapasztalatai, a tények és az Intézmény munkatársainak nyilatkozatai összevetésével további kérdésként merül fel, hogy amennyiben az érintett ellátott személy elkülönítését az Intézmény munkatársai nem tekintik korlátozó intézkedésnek, és mindezt ezen okból kifolyólag nem is dokumentálják, tanúsított-e, tanúsít-e veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást az ellátott személy, és ennek következtében elkülönítése, mozgásszabadságának korlátozása – különös tekintettel annak rendkívüli hosszú tartamára – jogszerű-e.

Az Intézmény korlátozó intézkedésekről szóló szabályzata a következők szerint nem felel meg a vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezéseknek:

1. A Szabályzat nem következetesen használja az „intézmény orvosának” megjelölést: a Szabályzat IV. 1. pontja szerint orvos jogosult a korlátozó intézkedés elrendelésére (a Szoctv. 94/G. § (2) bekezdése kifejezetten az intézmény orvosát jelöli meg), a Szabályzat IV. 6. pontjában pedig már az intézmény orvosának tájékoztatási kötelezettségéről szól.

2. A Szabályzat nem fogalmaz egyértelműen az intézmény orvosának akadályoztatása esetén történő korlátozás-elrendeléssel kapcsolatos eljárás, valamint tájékoztatási rendre vonatkozóan a IV. 1. pontban. 18 Az Eütv. 192. § (3) bekezdése értelmében ugyanis a korlátozásról az orvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.

3. Az ellátottjogi képviselő és a törvényes képviselő tájékoztatására vonatkozóan több határidőt is előír a Szabályzat: egyrészt a IV. 1. pontban, miszerint az ellátottjogi képviselőt, illetve az ellátott törvényes képviselőjét haladéktalanul, de történéstől függően, másnap reggel értesíteni kell a korlátozó intézkedés alkalmazásáról; a IV. 6. pontban pedig a Szoctv. 94./G. § (3) bek. alapján az ellátottjogi képviselő 48 órán belüli tájékoztatását írja elő az intézményvezetőnek.

Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy a Debreceni Terápiás Házban tett látogatásról szóló jelentésben19 rögzítettek szerint, a megfelelő garanciarendszer és a hatékony panaszmechanizmus működtetése érdekében a szociális bentlakásos intézményekben is érvényesülnie kell az Eütv. 194. § (1) bek.-ben foglalt azon szabálynak, hogy a korlátozó intézkedés elrendeléséről a törvényes képviselőt és az ellátottjogi képviselőt haladéktalanul értesítsék, tekintettel arra, hogy az értesítés időtartama nem függhet attól, hogy a személy milyen ellátást vesz igénybe. Erre figyelemmel javasoltam a Szoctv. és az SzCsM rendelet módosítását, amit az emberi erőforrások minisztere elfogadott. A jogszabályok várható módosítását figyelembe véve az Intézménynek is célszerű lenne a tájékoztatások haladéktalan megtételére vonatkozó kötelezettséget előírni.

4. A korlátozó intézkedés egyes formáihoz nem csatol a Szabályzat maximális időtartamot, csupán arra tér ki, hogy a korlátozó intézkedés csak addig maradhat fenn, amíg a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető állapot tart (Szabályzat IV. 1. pont), illetve a korlátozás olyan tartamú lehet, amely a veszély elhárításához szükséges. Kitér a Szabályzat arra is, hogy a korlátozás maximális időtartamát a korlátozást elrendelő személy egyénre szólóan – az egyéni intézkedési tervben rögzítetten – állapítja meg (Szabályzat IV. 3. pont). Fontos hangsúlyozni, hogy nélkülözhetetlen a maximális időtartam, mint garanciális és – az SzCsM rendelet 101/A. § 8) bek. b) pontja értelmében a házirendben – kötelező elemként történő megjelölése a korlátozó intézkedések egyes formáinál.

5. A Szabályzat a korlátozó intézkedések maximális időtartamánál az ESzCsM rendeletnek a korlátozó intézkedések felülvizsgálatára vonatkozó 5. § (7)-(9) bekezdéseit rögzíti; az ESzCsM rendelet ugyanezen szakasz 5. § (9) bek. úgy rendelkezik, hogy értelmi fogyatékosság és demencia következtében tartós veszélyeztető magatartást mutató, szabad mozgásukban folyamatosan korlátozott pszichiátriai betegeknél az osztály, a részleg és az intézet elhagyásának megtagadása és megakadályozása, az intézet területén történő mozgás korlátozása esetén a felülvizsgálatot, dokumentációt és jelentést 168 óránként kell elvégezni.

Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet, Merényi Gusztáv Kórház telephely, Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum, Pszichiátriai Osztály zárt részlege látogatása során készített jelentésben20 e kivételes rendelkezés hatályon kívül helyezését és értelmi fogyatékosság, demencia esetén is az általános szabály alkalmazását javasoltam figyelemmel arra, hogy a preventív célzattal bíró hatékony garanciarendszer működtetése érdekében fontos a rendszeres felülvizsgálat, és nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy a korlátozó intézkedés alkalmazására értelmi fogyatékosság vagy más ok miatt került-e sor. Erre tekintettel indokolt a jogszabály figyelemmel kísérése, és a rendelkezés hatályon kívül helyezése esetén a Szabályzat vonatkozó szabályát is módosítani szükséges.

6. Az Eljárásrend hiányosan tartalmazza „a korlátozó intézkedések egyes formái mellé rendelt megfigyelés szabályait”, amelyre irányuló kötelezettséget az SzCsM Rendelet 101/A. § (2) bekezdés c) pontja írja elő. A Szabályzat IV. 4. pontja megismétli az Eütv. 192. § (4) bekezdésében, és nagy vonalakban az ESzCsM Rendelet 5. § (3) bekezdésében foglaltakat, valamint egy-egy általánosságban vett megfigyelési szabályt is meghatároz, azonban nem tartalmazza a korlátozó intézkedések egyes formái mellé rendelt speciális megfigyelési szabályokat, a megfigyelés gyakoriságát, valamint azt sem, hogy a megfigyelésnek ki kell terjednie arra is, hogy szükséges-e a korlátozó intézkedés további fenntartása, illetve szükséges-e az alkalmazott módszer megváltoztatása. Az ellenőrzés módját és gyakoriságát az orvos határozza meg és az erre vonatkozó döntését az ápolási dokumentációban rögzíti. Ugyanakkor az Eljárásrend, a farmakotherápia alkalmazásával összefüggésben meghatároz egy jelentős megfigyelési előírást.

Mindezekre tekintettel megállapítom, hogy a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos eljárásrend és szabályzat nem a jogszabályoknak megfelelő megalkotása és alkalmazása a jogállamiság követelményéből következő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben, továbbá az érintett Ellátott személy elkülönítése, valamint az a tény, hogy a fenntartói ellenőrzések nem terjedtek ki a Szabályzat tartalmi vizsgálatára, az embertelen és megalázó bánásmód tilalmával, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való joggal, az egyenlő bánásmód követelményével, a fogyatékossággal élő személyek kiemelt védelmének állami kötelezettségével összefüggésben visszásságot okozott, továbbá nem felel meg a Magyarország által vállalt, a CRPD 4. cikkéből eredeztethető nemzetközi kötelezettségeinek sem.

Összegzés

Amint azt a CRPD rögzíti, a fogyatékos személy személyi szabadságát kizárólag a jogszabályokkal összhangban korlátozhatják, és a fogyatékosság megléte semmilyen esetben nem indokolhatja a szabadságtól való megfosztást; a személyi szabadság korlátozása pedig nem lehet megalázó és embertelen. Az Intézmény munkatársai elkülönítve – az Intézmény egy elkülönített részlegén, verbálisan nem kommunikáló Ellátottak mellett elhelyezve – elzártan (az ajtó belülről nem nyitható, az Ellátott akkor tudja elhagyni a szobát, amikor kiengedik) tartják az Ellátottat.

Az Ellátott mozgásszabadságának korlátozását sem tartalmilag, sem formailag nem dokumentálják, az Intézmény vezetőségének álláspontja szerint mindez nem korlátozó intézkedés, noha a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján az Ellátott körülményei kimerítik az elkülönítés, mint fizikai korlátozó intézkedés fogalmát.

Az Ellátott habilitációja és rehabilitációja sem felel meg sem a gyógypedagógiai, sem pedig a fogyatékosságügyi szakmai követelményeknek, és nem igazodik az Ellátott egyéni igényeihez és szükségleteihez sem.

Mindazonáltal álláspontom szerint a vizsgálat során tapasztalt körülmények összefüggésbe hozhatók az Intézmény, tágabb értelemben véve a szociális ellátórendszer személyi és tárgyi kapacitáshiányával is. Ugyanakkor annak ellenére, hogy az Ellátott gondozása jelentős terhet jelent az Intézmény ápolást-gondozást végző munkatársaira, semmiféle dokumentált kezdeményezést nem tettek – sem az Intézmény, sem a fenntartói ellenőrzést végzők, sem a gondnok, sem az ellátottjogi képviselő, sem pedig a gondnokság alá helyezést felülvizsgáló bíró – az Ellátott személy számára megfelelő (orvosi, habilitációs és rehabilitációs) ellátási körülmények kialakítása érdekében.

Ennek megfelelően a fenntartói ellenőrzések sem térnek ki az Ellátott méltatlan – és egyébként az Intézmény személyzete számára is meglehetős gondot jelentő – körülményeire. Sajátos, és példanélküli az a körülmény is, hogy a 42 éves Ellátott 1989 óta az Intézmény lakója, azonban nem áll rendelkezésre adat, dokumentáció az élettörténetéről, korábbi ellátásáról. A bentlakásos intézményi lét ugyan számos kérdésben megoldást jelent a rászoruló személyek hétköznapi élete tekintetében, azonban olyan kiszolgáltatott helyzet is, amelyben minden, fentebb vázolt és kifogásolt tény, körülmény elfogadhatatlan. Ombudsmanként kiemelt feladatom ezeknek az embereknek az alapjogait érvényesítő jogállami intézményi garanciák működésének segítése, ellenőrzése, a hiányok számon kérése.

A fogyatékos ember-kép újragondolása immanens feladata a jogállami struktúrában, demokratikus elméleti térben gondolkodó, a jogvédelemben elkötelezett ombudsmannak. A fogyatékosságügy egészen a közelmúltig a szakmai és alapjogi érvrendszerben az emberi jogok elméleti és szociológiai értelmezésének párhuzamos története. Az adminisztráció erőteljes kötelezettségei az ENSZ Egyezmény ratifikálása után dinamizálódtak, az ombudsmannak pedig a maga sajátos eszközeivel, alkotmányos érvekkel az új alapjogi teret kellett világossá tenni.

Intézkedéseim

A vizsgálatom során feltárt alapjoggal összefüggő visszásság jövőbeli bekövetkezésének megszüntetése érdekében

a. az Ajbt. 31. § -a alapján felkérem a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatóját, hogy a jelentésben foglaltakra tekintettel – rendelkezzen egy speciális szakértői csoport felállításáról és működéséről annak érdekében, hogy az ügyben érintett személy egyedi igényeihez és szükségleteihez igazodó habilitációban és rehabilitációban részesüljön; – gondoskodjon arról, hogy a fenntartói ellenőrzések ne csupán a dokumentáció meglétére, hanem azok szakmai tartalmi felülvizsgálatára is kiterjedjenek;

b. az Ajbt. 31. § -a alapján felkérem a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatóját, hogy a jelentésben foglaltakra tekintettel gondoskodjon arról, hogy a Hivatal ellenőrzései a dokumentáció hiánytalan meglétén túl az intézmény működésének szakmai tartalmi felülvizsgálatára is kiterjedjenek;

c. az Ajbt. 32. § alapján az Intézmény vezetőjét, hogy a jelentésben foglaltakra figyelemmel – módosítsa a korlátozó intézkedések alkalmazására vonatkozó szabályzatát és intézkedjen afelől, hogy annak tartalma az intézmény valamennyi munkatársa számára ismertté váljon, továbbá annak megfelelően járjanak el a gyakorlatban is; – intézkedjen afelől, hogy az ellátott személyek ellátásával kapcsolatos valamennyi dokumentációt a jogszabályi előírásoknak megfelelően készítsék el, azok nyomon követhetők legyenek, minden esetben lássák el dátummal/keltezéssel, aláírással;

Budapest, 2016. szeptember

Székely László sk.

A teljes Jelentés ide kattintva elolvasható.

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 14
Összes: 1805294
30 nap: 21220
24 óra: 806