Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anyák az újszülött osztályon

Április végén feküdt be a gyermekével a kórházba. Nagyon erős rohamok kezdték kínozni a kicsit, majd szétszakadt a gyenge test és az orvos azt mondta, legjobb lesz, ha kórházba mennek, nehogy olyasmi jöjjön közbe, amin otthon nem tudnak segíteni.

A kis testnek szörnyű kín és megpróbáltatás volt a szamárhurut és nehezen birkózott vele, de a kórházban, amitől az anyja mindennél jobban irtózott, meglepetésére igen emberségesen és szépen bántak velük az orvosok és ápolónők, a főorvos úr mindent megtett azért, hogy együtt maradhasson gyermekével, külön fűtött szobát kaptak tiszta és higiénikus fürdőszobával és WC-vel, és a gyermek gyorsan gyógyult, derűs, játékos volt, mindenkire mosolygott, nagyokat aludt. Mindez 1958 áprilisában történt.

A nagymamáról készülő regényem szövegéhez nyúltam, mert ez a rész jutott eszembe ma délután, amikor telefonon beszéltem a testvéremmel, aki három hónapos csecsemőjével 30 órát töltött egy pesti kórház újszülött osztályán.

Június 8-án feküdt be gyermekével a kórházba. Nagyon erős láz kínozta a kicsit, majd felforrt a gyenge test és az orvos azt mondta, legjobb lesz, ha kórházba mennek, nehogy olyasmi jöjjön közbe, amin otthon nem tudnak segíteni. A kis testnek szörnyű kín és megpróbáltatás volt a láz és nehezen birkózott vele, és a kórházban, amitől az anyja különben nem irtózott, meglepetésére igen embertelenül bántak velük az ápolónők és az orvosok, a főorvos úr nem tett semmit azért, hogy külön szobát kapjanak.

Egy körülbelül 6 nm-es, cseppet sem higiénikus, ellenben undorítóan mocskos lyukba fektették őket, ahol a két gyermekágy mellett már csak egy matrac fért el.

A földön. Az egyik nővérke azt mondta a testvéremnek, hogy nem szabad behozni matracot a kórházba, hogy tilos a kórház területére úgynevezett külső tárgyat behozni, ők viszont nem tudnak adni matracot. Ezzel szemben egy másik nővér azt javasolta a testvéremnek, hogy hozzon be magával matracot nyugodtan, így végül egy polifómon helyezkedett el, hogy aludjon, de valahogy nem igazán jött álom a szemére.

Mivel a másik gyermekágynak ekkor már nem volt vendége, a testvérem éjjel 2 körül kivette a gyermekágy matracát és arra feküdt le a szoba közepén, mert máshol ugyebár nem volt hely. Éjjel 3-kor berontott a nővér, anya nem aludhat gyerekmatracon, mondta, majd kihúzta a testvérem alól a matracot, és visszatette a gyermekágyba. Anya, tegye el, anya, vigye el, anya, jöjjön, anya, menjen. Így irányítja a kismamákat a pesti kórház személyzete, ápolók, takarítók, orvosok.

A főorvos úr nem, mert a főorvos úrral tilos találkozni, beszélni, ha jön a főorvos úr reggel 8-kor, hogy megnézze a csecsemőket, olyankor anyának mennie kell, anya, menjen, mondják, pakolja össze az ágyat, matracot, széket, mikor melyiken próbál aludni anya.

A testvéremmel szomszédos lyukban egy másik anya feküdt, illetve legyünk pontosak, próbált feküdni. Aztán meg ült. Három hete császározták. A férje behozott neki egy laticelt, de a nővérke hajnali 3-kor őt is felverte, anya, tilos az osztályra külső tárgyat behozni, mondta, és kirángatta alóla a laticelt, majd felültette egy vasszékre, hogy ott aludjon tovább a világos szobában, mert a lyukakban tilos lekapcsolni a világítást, hogy a nővérkék az ablakon keresztül szemmel tarthassák őket.

Egy koszos mosdó jut húsz anyára. A mosdóban nincsen sem toalettpapír, sem szappan, de a nővérkék egyébként sem javasolják az anyáknak, hogy ott mosakodjanak, ők úgy látnák jónak, ha az anya hazajárna mosakodni.

Reggel aztán ébrednek a földön és a székeken az anyák a 40 fokosra felmelegedett cellákban, ahol nem lehet huzatot csinálni, mert akkor aztán végképp lehetetlen elaludni a folyosó zaja miatt, és miután a fertőző, beteg gyermekek és szülők közt a földön ülve szoptatják meg két hónapos, koraszülött gyermeküket, várják a reggelit, ha nem felejtik el leadni rendelésüket fél 8-ig. A testvérem sajnos elfelejtette, illetve nem tudott róla, hogy le kéne adnia azt a rendelést, így nem élhetett a lehetőséggel sem, hogy elfogyassza a 3 db szeletelt fehér kenyeret.

Ez volt a reggeli. Három szelet kenyér.

Egy fiatal anyát nézett, aki hat hete szült, aki sebbel a hasán, legyengülten és az álmatlanságtól meggyötörten ette a kenyeret fulladozó gyermeke mellett.

Nem 1958-ban történt mindez. Nem. És nem is Ruandában. Nem.

Ez Magyarországon történt, 2015-ben.

Gerlóczy Márton

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 9
Összes: 1805295
30 nap: 21213
24 óra: 804