Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legális hálapénz

korrupcio3.jpgArra, hogy helyesli-e az egészségügyi dolgozók (jogellenes) magatartása és a korrupció fogalma közé történő egyenlőségjel tételét, nem lehet könnyen választ adni. Egy 2010-ben készült kutatás szerint a válaszadók kevesebb, mint felének voltak negatív tapasztalatai, míg a válaszadók több mint fele abszolút pozitívan, avagy semlegesen áll hozzá az egészségügyi borravalóhoz.

A hálapénzről általában

2014-ben a magyar lakosság 8,2 milliárd forintot fordított hálapénzre. Összességében,

A LEGTÖBBET KÓRHÁZI ORVOSOK KAPTÁK,

utánuk következtek a házi- és szakorvosok, a fogorvosok, végül az ápolók, orvosi asszisztensek, és a műtősök. Blasszauer Béla meggyőződése, hogy a korrupció már az egészségügyet is annyira megfertőzte, hogy az emberen végezhető kísérlethez elengedhetetlen engedélyeket is könnyedén meg lehet vásárolni az elbíráló etikai bizottságoktól.

A hálapénz és az azt körülölelő büntetőjogi dogmatika különösen érzékeny társadalmunkban, hiszen annak ellenére, hogy az orvosok életeket mentenek, könnyen kimeríthetik a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.). 291. § (1) bekezdését,

A PASSZÍV VESZTEGETÉS BŰNTETTÉT.

Mivel a jogtalan előny kérése, illetve elfogadása is a Btk. XXVII. Fejezetének részét képezik, a védett jogi tárgy nem más, mint a pártatlanságba vetett bizalom. Álláspontom szerint ezen túlmenően az orvos jogellenes magatartása távolról, de mégis veszélyeztetheti bizonyos körülmények fennforgása során az emberi életet, testi épséget és egészséget, hiszen egy motiválatlan, gondatlan doktor könnyen félrediagnosztizálhat.

Akik nem tudják igénybe venni a magánklinikák nyújtotta kényelmet, azok számára maradnak a közkórházak, egészségügyi (köz)intézmények. A mai magyar átlagos rezidensi, orvosi, főorvosi, ápolói fizetésekhez képest a betegeknek nem szükséges nagyon a zsebük mélyére nyúlniuk ahhoz, hogy a várólistán (pl. szervátültetés, protézis) előrébb kerüljenek.

HÓNAPOK, ÉVEK TELHETNEK EL, MIRE VALAKI ÚJ SZERVHEZ JUTHAT,

hosszú-hosszú órákat kell várni egy Sürgősségi Osztályon, miközben a szűnni nem akaró fájdalom kínozza a mihamarabb gyógyulni vágyót.

A hálapénz alapproblémája

Gellér Balázs 2014. április 1. napján kelt levelében a Legfőbb Ügyész állásfoglalását kérte ki annak a kérdésnek az eldöntéséhez, miszerint az utólag elfogadott, de előre nem kért előny lehet-e jogtalan, azaz kimeríti-e a vesztegetés elfogadása tényállását egy orvos. Nem vitatható, hogy a társadalom egésze és a jogalkotó

A HIVATALOS SZEMÉLYTŐL SZIGORÚBBAN SZÁMON KÉRI AZ ELVÉGZETT TEVÉKENYSÉGÉT, MINT EGY ORVOSTÓL,

még akkor is, ha ez a büntetési tételeken nem látszik. A kapzsiságtól elvakított közhivatalnok a közérdek ellenére fogja felhasználni azt a hatáskört, amelyet a közhatalom ruházott őrá, míg a tiltott ajándékozás, illetve annak elfogadása más módon és kevesebb határozottsággal veszélyezteti a védett jogtárgyat.

Györgyi Kálmán érvelésével látszólag szembe megy az az eseti döntés, amely kimondja, hogy a „hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak önként nyújt.” A kulcsszó a „követően”.

Úgy gondolom, hogy az előre nyújtott előny nem feleltethető meg kategorikusan a jogtalan voltával, ebből következően a vesztegetés tényállásszerű magatartásával. A mérce nem az időbeliség kell, hogy legyen, hanem a nyújtó, illetve kérő (elfogadó) célzata, azaz, hogy kötelességszegően járjon el az orvos, amiért cserébe ellenszolgáltatást ígérnek, adnak, vagy

AZ ORVOS ELLENSZOLGÁLTATÁS NYÚJTÁSÁHOZ KÖTI HIVATÁSSZERŰ TEVÉKENYSÉGÉNEK ELVÉGZÉSÉT,

végrehajtását. Nem tartom problémának, hogy a passzív vesztegetés elfogadásának megvalósulásához a jogalkotó nem rögzíti a kötelességszegést, hiszen a jogtudományban és a bírói gyakorlatban kimunkált felfogás az előnyt éppen azért nevezi jogtalannak, mert annak megszerzésére nincs az elkövetőnek érvényes jogcíme, ami utal a kötelességszegésre.

Az idézett elvi bírósági határozatnak megfelelően a szolgáltatás igénybevételét megelőzően önként nyújtott vagy felajánlott előny – véleményem szerint – csak abban az esetben büntetendő, ha azt azért adják, hogy a beteg jogellenes módon előnyösebb helyzetbe kerüljön (előnyösebb helyzetbe hozza magát) más betegekhez képest, s ezt az elhatározását az egészségügyi dolgozó támogatja, elősegíti, azaz kötelességszegő magatartását áruba bocsájtja. Nem lehet jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az egészségügyi dolgozó mikor fogadja el az előnyt. Nem tartom helyesnek a döntés logikáját, miszerint a Kúria vélelmezi – ez olvasható ki a határozatból -, hogy az előre adott előny kizárólag jogtalan lehet.

Újra hangsúlyozom, a kérdés az, hogy az előnyt adót, illetve kérőt milyen célzat vezérli.

NEM LEHET VESZTEGETÉSNEK ÍTÉLNI AZT A CSELEKMÉNYT, AMI NEM TÖRVÉNYELLENES.

Ha a hivatalos személy már teljesítette azt a feladatát, aminek teljesítése miatt vesztegetni próbálták, nem valósulhat meg a Btk. 293. § (1) bekezdése. Angyal szerint csak akkor nem állapítandó meg az aktív vesztegetés bűntette, ha az előnyt adó vagy ígérő már tudomással bírt a cselekmény foganatosításáról.

Mt. kontra Btk.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 52. § (2) bekezdése mondja ki, hogy „a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki.” A gyakorlatban úgy kívánta a jogalkotó megoldani a hálapénz körüli égető talaj problematikáját, hogy a munkáltatót – például a kórházigazgatót – felhatalmazta, hogy az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatában kvázi foglaljon állást, és döntse el, hogy legalizálja-e az előnyt, avagy sem, előbbi esetben húzza meg az értékhatárt. Ekképpen állhatott elő az a – már-már – tragikomédiába torkolló dogmatikai rendszer, amelyben

UGYANAZON SZINTEN ÁLLÓ JOGSZABÁLY ALKOTOTT BÜNTETHETŐSÉGET KIZÁRÓ OKOT,

ezzel kvázi leépítve az állam büntetőjogi igényét. Summázva, amit az egyik törvény tilt, azt a másik engedélyezheti. Ez abszolút szembe megy a jogrendszer egységének elvével.

„Az üzleti szokások alapján a munkavállaló munkaviszonya teljesítése során harmadik személytől különféle anyagi juttatás elfogadására kaphat ajánlatot. Ennek, továbbá

A KÖZNYELVBEN „BORRAVALÓNAK” VAGY „HÁLAPÉNZNEK” NEVEZETT JUTTATÁS ELFOGADÁSÁNAK TILALMÁT MONDJA KI

a 52. § (2) bekezdés azzal, hogy a tilalom alól a munkáltató felmentést adhat. A felmentés történhet oly módon is, hogy az általában kisebb összegű, szokásosnak tekinthető ajándék elfogadását engedi csak meg (e mondat szerint – amivel Gellér is érvelt – a munkáltató bármilyen, a Btk. vesztegetési tényállásába illő elkövetést dekriminalizálhatja, hiszen a „történhet olyan módon is” gumiszabály minden határozottságot és konkrétumot mellőz [a szerk.]). Ilyen felmentés esetén viszont a munkavállaló munkabére nem csökkenthető arra tekintettel, hogy ezen felül – az említett módon – egyéb juttatásban részesül.” Talán nem esem túlzásba, ha kijelentem, hogy a munkáltató normatív utasításként kiadott állásfoglalását, engedélyét az Mt. jogszabállyá felminősítette.

A tanulmány teljes terjedelmében ide kattintva elolvasható..

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Szabó Zsolt

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 9
Összes: 1805294
30 nap: 21216
24 óra: 805