Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerénység, alázat és a népakarat

dobrogi.jpgA kormány-kommunikáció szerint, a 2014-2018 közötti időszak igazi sikertörténet lehet, mert ez a négy éves kormányzati ciklus az építkezésről szól. A 2010. évi választási győzelmi mámorban csak szépet és jót ígértek nekünk. Azt, hogy szerénységgel és alázattal fognak kormányozni, a népakarat figyelembevételével.

Bár elvileg az országgyűlési képviselők arra esküdnek fel a Parlamentben, hogy legjobb tudásukkal és akaratukkal a szavazópolgárok boldogulásáért dolgoznak, de a valóságban nem mind arany, ami fénylik, vagy keserű a torkunkon lenyomott pirula. Sőt, sokan a hét szűk esztendőt is megismerhették a jelenlegi kormányzás intézkedései kapcsán.

A kormány szerint igazi siker: a rezsicsökkentés, a devizahitelek forintosítása, a brókercégek károsultjainak felkarolása, az egyre kisebb infláció, a CSOK bevezetése, az egészségügyi dolgozók és szociális ágazati dolgozók béremelése, vagy a pedagógusok béremelése, az új munkahelyek létrehozása, az egyre csökkenő munkanélküliség, a minimálbéremelés, az ÁFA csökkentés, a szegénység felszámolására való törekvés, a nyugdíjasok iránti tisztelet és megbecsülés, stb.

Szerintük ez mind-mind, a kormányzás sikereit igazolja. Sőt, folyton azt hangoztatják, hogy „Magyarország egyre jobban teljesít”, vagy azt, hogy sokkal jobban élünk, mint négy éve, vagy nyolc éve.

Hogyan látja és a saját bőrén, vagy hogyan tapasztalja ezeknek az intézkedéseknek a hasznát a hétköznapi ember? Nézzük meg, sorban:

- A rezsicsökkentés nem a kisembereknek nyújt jelentős kedvezményt, hanem a tehetőseknek.

- A devizahitelek forintosítása ellenére, jelenleg kb. 66 ezer családot fenyeget a kilakoltatás veszélye, mindössze pár ezren tudtak, csak megegyezni az eszközkezelővel.

- A brókercégek károsultjainak kártalanítási folyamata is megtorpant, a felelősöknek még a haja szála sem görbült. A károsultak pénzének nagy része odaveszett.

- A mesterségesen egyre alacsonyabb szintre csökkentett infláció hasznát a hétköznapi emberek nem érzik, sőt károsan hat például az évenkénti nyugdíjemelésekre is, amióta megszüntették a svájci indexálást.

- A CSOK bevezetése a tehetősebb családoknak kedvez, a szegény többgyermekes családok nem tudnak megfelelni az igénybevétel feltételeinek, miközben ők lennének arra a legjobban rászorultak.

- Az egészségügyi dolgozók béremelése, nem volt akkora mértékű, mely megoldaná az elvándorlás problémáját. Sőt, a Területi Ellátási Kötelezettség (TEK) nélküli háziorvosi praxist működtető háziorvosok és nővérek, egyetlen forint béremelést sem kaptak, ami súlyos diszkriminációra utal!

- A pedagógus béremelés mértéke is elenyésző volt és az oktatási rendszer átalakításának problémája sem ösztönzi a pedagógusokat a hivatásuk gyakorlására. Sokan lehetnek pályaelhagyók ezen a területen is.

- A szociális ellátásban dolgozók rendkívül alacsony bérszínvonalán nem segít a tűzoltó jellegű szerény béremelés. A szakma iránti elhivatottságuk önmagában kevés lehet a dogozók megtartásához.

- A választási kampányban beígért egymillió új munkahely létrehozása, egy örök ígérvény szintjére süllyedő mézesmadzag marad. Főleg, ha világosan átlátjuk a helyzetet, azonnal rájövünk, hogy elbocsájtások történtek inkább, mint munkahelyteremtés. Fokozatosan épülnek le a munkahelyek a közszférában is. A rengeteg intézmény megszűntetésével százezrek válhatnak munkanélkülivé! Ahol csak tudnak, ott közmunkásokat alkalmaznak.

A munkaalapú társadalomban a súlyos beteg embereket, akikről eddig megállapították, hogy munkavégzésre alkalmatlanok, a jövőben foglalkoztatni kívánják napi 6 órában, de csak „speciális közmunkabérrel”. Magyarán, a segélyért is dolgozniuk kell! A rokkantakat is úgy állítanák munkába, hogy semmiféle garanciát hosszú távon nem biztosítanak a foglalkoztatásukhoz, de a megélhetésükhöz sem! Az érintettek teljes kiszolgáltatottsága megdöbbentő!

- Az alapvető élelmiszerek ÁFA csökkentésének egyelőre még örülhetünk, de a sajtóhírekben már arról olvashattunk, hogy majd nyugtával dicsérjük inkább a napot.

- A szegénység felszámolására való törekvés szépen hangzik, de attól még nem oldódik meg a másfél millió mélyszegény, vagy a 4,5 millió létminimum alatt élő honfitársunk élethelyzete. Az éhező gyermekek számát tekintve pedig az Európai Unió legszégyenteljesebb országai között tartanak minket számon. Már a legalsó lépcsőfokon toporognak a nélkülöző magyar gyerekek, a román és bolgár éhező gyermekek társaságában.

- A kormány 2017. év januártól 0,9%-os mértékű nyugdíjemelésről határozott először. Ez ellen a nyugdíjas szervezetek tiltakozásukat kifejezve tüntetéseket helyeztek kilátásba. Ugyanis, a 2017. évi inflációs prognózist időközben 2,3% mértékűre módosították, de 2,6%-os emelésről is szóltak a hírek. Végül a kormány 1,6% mértékűre módosította a 2017. évi nyugdíjemelést. Sőt, az utolsó pillanatban a karácsonyi ünnepek előtt a kb. 2,8 millió nyugdíjszerű ellátásban részesülők számára 10 ezer Ft értékű Erzsébet utalványt osztott szét fejenként. A kormány-kommunikáció szerint, a nyugdíjasok iránti tisztelet és megbecsülés jele volt ez a nemes gesztus.

Végül a krónikus betegségekben szenvedők helyzetéről, akik főleg idősek:

Az idősekkel kapcsolatban 2016. év nyarán a PTK rendelkezései megerősítették a szülőtartási kötelezettség szabályait is, csökkentve ezzel az állami felelősségvállalást. Míg az állam, csak törekszik az idősek ellátásra, addig az, a család nagykorú tagjainak a kötelességévé vált. Felszámolás alatt van az idősgondozás is. A házi segítségnyújtás intézményrendszerét egyre karcsúsítják. Az egyre romló egészségügyi ellátórendszer kitaszítja magából a tartós ápolásra szoruló krónikus betegeket. A krónikus betegek, a rokkantak és az idős betegek gondját nem fogják tudni kezelni a családok, mert a fiataloknak dolgozniuk kell. Az ápolási díjak mértéke csupán, csak segélyszerű pénzellátás, abból képtelen megélni az, aki idős, vagy rokkant szülőt, vagy beteg gyermeket kénytelen gondozni. 

Az egyre elöregedő társadalomban egyre több idős és kiszolgáltatott emberrel találkozhatunk majd. Főleg úgy, hogy a fiatalok számára a folyton emelkedő nyugdíjkorhatár, az idős szülő ápolása, gondozása és segítése a munka mellett, az összeegyeztethetetlen teherré válik a családok számára. A fiataloknak választaniuk kell a gyermekvállalás és szülőtartás között, mert egyszerre, ekkora terhet anyagilag sem fognak tudni cipelni a hátukon. Főleg úgy nem, hogy a fiatalok számára világossá vált, hogy a fenntarthatatlan nyugdíjrendszer miatt öngondoskodásra kényszerítenék őket, miközben elvették tőlük a 10-15 éven át felhalmozott magánnyugdíj pénztári megtakarításaikat.

A kormány-kommunikáció úgy adja elő a kormányzati intézkedéseket, mint valami csodás sikertörténetet. Ha a több millió nyugdíjas és tartósan beteg kiszolgáltatottságát nézzük, az fájdalmas jövőt hoz a családjuk számára is. A kormány ebben a 4 éves ciklusban a szociális ellátások felszámolását tűzte ki célul. Ha a segélyezési rendszert, az idős gondozást, a krónikus betegek ellátását is fel akarja számolni, akkor hihetetlen teher zúdul a családok nyakába.

A Magyar Narancs hírportál egy évvel ezelőtti írása szerint, szomorú jövő előtt állnak az idősbetegek, akik gondozásra szorulnak.

Egy elkeserítő hangvételű facebook bejegyzéssel is találkoztunk a témában:

„Most egy órája tudtam meg egy szociális gondozótól, hogy a Nyírségi Szociális Centrum 2016. december 22.-ével megszűnt. Erről sehol semmi hír a médiában. Egy szociális gondozótól tudtam meg most, aki a 91 éves anyósomat látogatta meg minden nap, és egészségi támogatásban részesítette. Ez a szolgáltatás széles körű, így nem is részletezem. Minden dolgozóját elengedték és minden idős gondozottat magára hagyták. A kifogás az volt, hogy a 2017-es költségvetésben nincs rá keret.” – írta a panaszkodó.

Egy másik gondozott, egy Dél-Alföldi 61. éves elektromos kerekes székes asszony - aki egyedül él - telefonon hívott minket. Eddig kapta a házi segítségnyújtást, mivel egyik oldala teljesen béna maradt, amikor évekkel ezelőtt agyvérzés kapott, de 2017. évtől a pénzhiányra hivatkozással megvonták tőle is a gondozónőt. Eddig is, csak napi egy órában segítettek neki, de most már az sincs. Az indoklás szerint a segítő szolgálat nem kap elég pénzforrást, ezért szüntették be a szolgáltatást. Gyanítjuk, hogy nem egyedi esetekről van szó. Vajon hányan kaphattak 2016. év végén ilyen elbocsájtó „szép” üzenetet a segítségre szoruló kiszolgáltatottak közül?

A magukra maradt súlyos betegek és idősek nemcsak lelkileg szenvednek, hanem anyagilag is tönkre mennek, ha a megváltó halálért, mire az eljön értük, már milliókat fizetnek! A fentebb felsorolt intézkedésekben mi a sikertörténet, melyre a kormányunk annyira büszke lehetne?

/Demeter Éva/

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 10
Összes: 1804499
30 nap: 21393
24 óra: 603