Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Itt élned, s halnod kell!

rabszolgatartas.jpgHazánkban a komoly betegségekben szenvedőknek is dolgoznia kell, ezt tudatosították a rokkantakkal az elmúlt években.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének 2012. évi átalakítása sok-sok változást hozott az érintettek életében. A Széll Kálmán tervben úgy határozták meg előre a kb. 217 milliárdos költségvetési megtakarítást a rokkantak pénzellátásán, hogy azt sem tudták, hogy a kb. 196 ezer soros felülvizsgálati kötelezettség alá vont beteg milyen állapotban lesz majd a felülvizsgálatakor.

Az eredeti tervek szerint a kb. 300 ezer aktív életkorú (volt) rokkantsági nyugdíjast megfosztották a rokkantsági nyugdíjuktól és közülük kb. 150 ezer érintettet minél hamarabb vissza akartak terelni a munka világába.

Mivel közülük sokan, sokkal rosszabb állapotban voltak egészségileg, mint ahogyan azt feltételezték az ellátórendszer változásait megálmodók, illetve az öntudatos betegek a jogorvoslati utakat is keresték, így sokkal lassabban haladtak a felülvizsgálatok, mint ahogyan azokat előre megtervezték.

A döcögő felülvizsgálatoknál az is közrejátszhatott, hogy a hippokratészi esküjüket még tisztelő orvosok közül sokan nem bírták elviselni az akarnoki utasításokra ezt a fajta munkát, inkább más területre mentek el dolgozni.  Így, körülbelül csak mostanra - 5 év alatt - tudtak a soros felülvizsgálatokkal végezni.

A felülvizsgálatokkal kapcsolatos statisztikák nem nyilvánosak 2013. évtől, így pontosan nem tudjuk, hogy az érintettek közül, hány embert távolítottak el az ellátórendszerből, hányat minősítettek vissza rehabilitálhatóvá a rokkantsági állapotú betegek közül. Utoljára erre 2015. év nyarán Korózs Lajos MSZP szakpolitikus kérdezett rá. Akkor, Rétvári Bence államtitkár a 2015. januári adatokról nyilatkozott. Elmondta, hogy kb. 142 ezer fő aktív életkorú rokkant és kb. 90 ezer fő rehabilitációs ellátott van még a rendszerben. Azóta már az öregségi nyugdíjba átvonuló rokkantak, az elhunytak, vagy az ellátórendszerből eltávolítottak miatt, alig maradt aktív életkorú rokkant és rehabilitációs ellátott a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerében.

Jelenleg a magyarországi aktív életkorú rokkantak aránya a legalacsonyabb az összlakossághoz viszonyítva egész Európában! Hazánkban ez az arány jelenleg kb. 1,5%, míg a környező országokban jóval magasabb! A lengyeleknél 2,1%, de a példaként sokat emlegetett szlovákoknál is ez az arány 4% körüli, a szerbeknél viszont 8%!

A magyarországi rokkantak helyzetének súlyosságát mutatja, hogy az új rokkant-törvény nem ismer semmiféle méltányosságot. Körülbelül 30 ezer olyan beteg van, aki nem rendelkezik elég biztosítási idővel. Nekik egyetlen forint pénzellátás sem jár, ha a megrokkanás előtt évtizedekig járulékfizetők voltak, akkor sem, ha az utóbbi években nem tudtak dolgozni.

A munkáltatók számára előírták, hogy 25 fő foglalkoztatása esetén kötelező alkalmazniuk legalább egy fő megváltozott munkaképességű személyt. Ha nem alkalmaztak, akkor 964.500,- Ft összegű rehabilitációs járulék megfizetését kellett teljesíteniük. Mivel a kötelező akadálymentesítés és mentor alkalmazása is nehezítette a cégek helyzetét, a munkáltatók közül nem mindegyik alkalmazott szívesen megváltozott munkaképességű személyt a felmerülő többletköltségek miatt.

A sajtóhírek szerint 2017-évtől a minimálbér kilencszeresére emelték a rehabilitációs hozzájárulás összegét, így a munkáltatók számára egyre ösztönzőbb lesz, hogy megváltozott munkaképességű személyeket alkalmazzanak. Még akkor is, ha nem lesz az érintett betegek munkavégzése hatékony, mert a büntetés - a rehabilitációs hozzájárulás mértéke - kb. 1 millió százötvenezer forint. Ez tetemes összegű teherként nehezedik a munkáltatókra.

 A kormány eltökélt szándéka, hogy a munkaalapú társadalomban minél többen dolgozzanak. A program szerint, a teljes foglalkoztatottság elérése lenne a cél. Ennek érdekében mindent meg is tesznek. A cél az, hogy az embereknek még a segélyért is dolgozniuk kell, még akkor is, ha rokkantak. 

A munkáltatói büntető szankciók miatt a rokkantak foglalkoztatása a munkáltatók számára is egyre fontosabbá válhat. Nem csak a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alóli mentesség miatt, hanem a járulékfizetési kedvezmények miatt is. Ugyanis az első évben 100%-os, a második évben 90%-os, a harmadik évben 80%-os járulékfizetési kedvezményt kap a munkáltató a megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatása esetén. Sőt, még jelentős bértámogatási kedvezményben is részesülhetnek azok a munkáltatók, melyek megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatnak.

Az állami költségvetésbe évenként több mint 60 milliárd forint folyik be a munkáltatóktól rehabilitációs járulékfizetési kötelezettségek által, melynek kb. felét fordítják a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására a sajtóhírek szerint. A többi pénz hol van? Ki és mikor kérdezi meg végre az országgyűlési képviselők közül, hogy hol van a másik fele ennek a pénznek, és azt mire fordították?  Ugyanis közérdekű adat, hogy a költségvetési bevételeket mire fordítják.

A megváltozott munkaképességű személyek naponta panaszkodnak az embertelen munkakörülményekre, a foglalkoztatási anomáliákra, hogy akár hetente, vagy 3 naponta is módosítják a szerződéseiket a munkáltatók, hogy mikor és hány órát kötelesek dolgozni. Eközben titoktartásra kötelezik őket, hogy nem beszélhetnek senkinek a munkakörülményeikről.

Arról panaszkodnak, hogy állandó kiszolgáltatottságban és fenyegetettségben élnek. Ha nem azt teszik, amire a munkáltatók kényszerítik őket, akkor az együttműködés hiányára hivatkozással megvonják a rehabilitációs, vagy rokkant-ellátásukat.

Folytatásos regényt lehetne írni a betegek munkahellyel kapcsolatos panaszáradatáról. Elgondolkodtató az a sajnálatos tény is, hogy ezek a súlyos betegek, akik munkára vannak kényszerítve, nem részesülhetnek ugyanolyan jogokban, mint az egészséges munkavállalók.  Még az esélyegyenlőségi jogaik sem biztosítottak. Nincs joguk a szabad munkavállaláshoz sem, mert nem választhatnak szabadon munkahelyet és munkakört sem.

Az egyelő munkáért egyelő bér elve sem létezik számukra. Ugyanis, kötelesek elfogadni a számukra kijelölt területileg illetékes Rehabilitációs Szakigazgatási Szerv munkaerő közvetítésén keresztül felajánlott munkát, gyakran a minimálbérért, a csökkentett munkaidővel részarányosan. Ha ezeket a feltételeket nem fogadják el, akkor az együttműködés hiányára hivatkozással a rehabilitációs ellátásukat is megvonják.

A rokkantsági ellátásban részesülők is panaszkodtak arra, hogy az új komplex minősítés szerint hiába nem rehabilitálhatók, őket is megkeresték és kiközvetítették olyan cégekhez, ahol megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatnak. Közölték velük, hogy amennyiben nem fogadják el a felajánlott munkát, azt az együttműködés hiányának vélelmezik és megvonják a rokkantsági pénzellátásukat. Közölték velük, hogy: „Itt nincs mese, itt mindenkinek dolgozni kell!"

Magyarországon mindenkinek dolgozni kell, ha élni akar! Ha nem bír a súlyos betegségei miatt, akkor pusztuljon el?

 Magyarország egyre jobban teljesít a rokkantak munkára kényszerítésében is!

DÉVA

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20705
24 óra: 577