Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anya-apa-gyerekek petíció és ami mögötte van

szingliseg---marabu.jpgA magyar kormány újfajta támadást indított a magyar családokkal szemben. Nevezetesen: az élettársi kapcsolatban élőket, és az élettársi kapcsolatból született gyermekeket nem hajlandó családnak tekinteni, ezzel mintegy azt jelentve ki, hogy csak azok a gyermekek születnek családba, akiknek szülei házasságot kötöttek.

Most nem fogok belemenni sem a homoszexuális párok közötti élettársi kapcsolatok boncolgatásába, sem pedig ezen kormányzati törekvés  különféle emberjogi vonatkozásaiba. Pedig volna mit mondani. Inkább arról beszélnék, mi lehet ezzel a törekvéssel a kormány célja – azok után, hogy a jövő évi költségvetésben igen szűkösen mérik a szociális kiadások összegét, ezzel együtt pedig több, mint 3 milliárd forinttal kurtították meg a családi pótlékra eddig szánt keretet.

Már ebből is tisztán látszik, mi lehet a cél azzal, hogy az élettársak (akik egyedülnevelőként emelt családi pótlékot kapnak) és az ő gyermekeik nem minősülhetnek családként a kormány, és a kormány hívei előtt. Hangsúlyozom: heteroszexuális élettársi kapcsolatokról esik itt szó.

Az úk Ptk szerint az élettárs nem úgy örököl, nem úgy rendelkezik (pl. az élettárs halálos betegsége, hosszas kórházi kezelése, külföldi munkavégzéskor bekövetkezett haláleset, és a holttest hazahozatala, stb. esetén), mint egy házastárs. Mindez nem volt elég a kormánynak, most már családnak sem tekinti őket. Egészen egyszerűen a magyar jogrend megítélésben az élettársak nem hozzátartozói egymásnak.

Akkor sem, ha az élettársak egyike, vagy mindkét tagja hozott az élettársi kapcsolatba gyermeket, és őt együtt nevelik. Az élettárs eleve nem lehet a magyar jog szerint nevelőszülője, gyámja, egyszóval senkije sem élettársa gyermekének (ne örülj, az új házassággal sem nyerhető el ez a jog). Jogilag tehát, ha a kormány átviszi ezt a tervét is, akkor az élettárs nem lesz hozzátartozója sem élete társának, sem pedig annak gyermekének. ….

Ahol például közös a családi kassza, közös az élet, és a másik által az élettársi kapcsolatba bevitt előző életszakaszbeli tartozások kifizetése is közös. ... és akkor jön az állam, aki azt akarja megmondani, hogy nektek nem lehet közös gyermeketek, mindaddig, amíg nem házasodtok össze, ha azt akarjátok, hogy a gyermeketeket ne bélyegezzék meg társai azért, mert ő, jogilag nem családba született. Gyakorlatilag persze igen, de a birkák között ez soha nem fog számítani.

Nem biztos, hogy csak azért nem házasodnak össze az élettársak, mert nincs pár milliójuk a Szabó Zsófi-féle puccos esküvő megszervezésére. Lehet, azért nem házasodnak, mert annak más jellegű, de szintén anyagi okai vannak.

Napjainkban munkabérből nem lehet megélnie az átlag magyar embernek. Ha az élettársi kapcsolatba valaki úgy érkezik, hogy özvegy, és özvegyi juttatást kap, a házassággal ezt azonnal elveszíti. Vagy éppen úgy is érkezhet, hogy egyedül nevelőként különféle emelt támogatást, és ingyenes étkezést kap az oktatási intézményekben, vagy kedvezményes iskolakezdésre jogosult. Abban a percben veszíti el ezeket a jogosultságokat, amint összeházasodik az élettársával.

Mindaddig, amíg gazdaságilag el vannak lehetetlenítve az emberek hazánkban, addig bizony rengeteg embernek létkérdés, hogy élettárs marad-e, vagy megházasodik.

És itt nem a hagyományok elutasításáról, vagy két azonosnemű párról van szó, hanem olyan hetero kapcsolatokról, ahol vagy az egyik, vagy mindkét fél hoz gyermeket a kapcsolatba, akiket tartani, nevelni, és képezni, taníttatni kell. Adott munkabérből, megfelelő, sőt, egyáltalán, szociális háló nélkül.

Lehetetlen az átlag magyar embernek.

(és akkor, ezzel a petícióval azt közli a kormány: nevelheted élettársad gyermekét, szeretheted, költhetsz rá, a saját jövedelmedből, úgy teheted ezt meg, hogy jogilag senkije sem vagy annak a gyereknek, de büntetőjogi felelősséged azonnal beáll, amint összeköltöztök, ugyanakkor nem tervezhetsz közös gyermeket, mert akkor nem lesztek egy család, mert ti, nem számítotok családként a magyarok megítélésében. ...)

A kormány beletaszította az embereket az anyagi függésbe, és az anyagi kiszolgáltatottságba. Érdekesnek tartom, hogy pontosan akkorra datálódik a petíció, mikor egy nagyon éles ollóval meg lettek nyirbálva a szociális támogatási lehetőségek, és pontosan akkorra datálódik, mikorra kiderült, hogy a gyermek kötelessége a szülő eltartása, az állam pedig kivonult e szerepvállalásból.

Mivel a szociális hálót már nem tudják EU szankciók nélkül tovább nyirbálni, így kikötik, törvény erejével,  hogy az egyedülnevelőként kapható támogatásokról önként mondjon le, mert kötelezik arra, hogy megházasodjon. Azt még elképzelni sem lehet, mi fog történni ebben az esetben a gyermek árvaellátásával, ha az életben maradt szülője újraházasodik.

Igen. Igaza van annak, aki most felszisszen, hogy hé, ha már ketten vannak, nehogy már felvegye a támogatásokat, úgy, mint az egyedülnevelők. Teljesen jogos vélemény.

Egészen addig úgy érezhetjük ezt, amíg nem gondolunk arra, hogy két rokkant, vagy egy rokkant egy közmunkás, illetve két közmunkás ember létesít élettársi kapcsolatot. Nekik ugyanis létkérdéssé válik, hogy ha eleve a létminimum szintje alatt élnek, a továbbiakban is meg fognak-e tudni élni. Nekik továbbra is szükségük van az emelt szintű támogatásokra.

Pusztán azért, mert a közmunkabérről mindenki tudja, hogy bőven létminimum alatti juttatás, talán a rezsi kifizetésére elég. A rokkant ellátásokról is tudja mindenki, hogy a havi gyógyszerkeret fedezése is alig telik ki belőle. Azt viszont kevesebben tudják: a jövő évi költségvetésben a rokkant ellátások folyósításának összegét csökkentették 3,5 milliárd forinttal. Nem tudom, ki nézte a tegnap esti Híradókat, ahol nagy büszkén jelentette be a kormány, hogy több, mint 3 milliárddal támogatja a táncszínházakat.

Hiszen a művészetek és a sport támogatása kiemelt helyet élvez kormányunk emberi gondolkodásában. Hja, s hogy az ehhez szükséges költségelemeket a szociális kiadásokból csoportosítják át? …

Ki figyel oda erre?

Írd alá a kormány petícióját, ami „Anya-apa-gyerekek” megtévesztő néven fut. Ha sikerül aláírnod, több százezer ember és gyermek megélhetését lehetetleníted el.

Ne felejtsd el: más életéről döntesz.

Érzel ehhez elég erőt magadban? …

Az Emberi Méltóság Központ (már a név is igen megtévesztő, lévén, ők propagálják ezt az emberi jogilag igencsak kétes hírű és kétes alapú petíciót), az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez:

„A napokban meghaladta a nemzeti minimumok 50%-át az AnyaApaGyerekek (Mum, Dad & Kids) európai polgári kezdeményezés támogató aláírásainak száma. Magyarország a minimumként megszabott szám felénél jár.

Az európai polgári kezdeményezéseknek 1 millió aláírást kell összegyűjteniük legalább 7 különböző tagállamból, ahhoz, hogy az Európai Bizottság napirendre tűzze a kezdeményezés kérését. Az AnyaApaGyerekek eddig négy országban gyűjtötte össze a minimumként meghatározott aláírásszámot, egyben a feltételként szabott 1 milliónak az ötödénél tart az aláírások száma.

Az Európai Bizottság 2015 december 11-én regisztrálta a kezdeményezést, így két hónap maradt a feltételként meghatározott támogató nyilatkozatok összegyűjtésére.”

Gondolkodjunk el azon is, hogy európai szinten folyik ez a törekvés, és szinte kizárólag a jobbos kormányzású országokban gyűlt össze eddig a szükséges aláírás. Ugyanakkor – szintén tegnapi hír – az EU 2020-tól soha többé nem folyósít semmiféle támogatást Magyarországnak. Minek okán, szintén tegnap azt jelentették be: az önkormányzatokat 2017 januárjától ún. Szolidaritási adóval sújtja a kormány (valószínűleg azért, hogy előre pótolja a kieső uniós támogatások összegét). Ami pedig azt jelenti, hogy az önkormányzatokat a végletekig leszegényítik addigra, amikorra az emberek felébrednek, a petíció aláírogatását követően. Csakhogy akkorra már sem a központi költségvetés, sem pedig az önkormányzat nem fog tudni anyagi támogatást adni a létminimum szintjén, vagy az alatt élő családoknak. Akkor sem, ha addig összeházasodtak.

Hiszen már megszüntették az önkormányzatok adósságkezelési szolgáltatását, befagyasztották a Nemzeti Eszközkezelőt, megbukott a szociális lakóparkok létrehozása. Az önkormányzatoknak nem létezik szociális bérlakásprogramja, stb. Soroljam?

De, hajrá! Házasodjunk!

Aztán együtt sírhatunk azért, mert a gyámügy, a mi házastársi szegénységünk okán kiemeli tőlünk gyermekeinket, az utcán is betakargathatjuk egymást, ha nem lesz már hol laknunk. Hiszen az élettársak, ha be is viszik kapcsolataikba az előző életszakaszbéli tartozásaikat, akkor csak egyedül felelnek annak kiegyenlítéséért, a saját jövedelmük terhére és mértékéig. Na, és abban az esetben, ha összeházasodnak? …

Azonnal kérik a házastárs jövedelemigazolását is a tartozásrendezési eljárásban, és a két jövedelem szerint újra kalkulálják a fizetendő részlet összegét. …

Kapizsgáljuk már, ki fog jól járni a 2008-as nagy gazdasági válság alatt elúszott profitjai pótlásaként, és az azóta folyamatosan bedőlő devizahitelek történetében? Azok, akik összeházasodnak? ….

Így is lehet gázkamrába terelni az embereket. Szép szóval, port hintenek az emberek szemébe, és alapoznak arra, hogy az emberek nagy többsége még napjainkban is elutasítja a homoszexuális élettársi kapcsolatok létét, és az ebben a kapcsolatban nevelkedő gyermekeket is kiutálja a társadalom. A menekültekre vonatkozó gyűlölethadjárat után ők következnek most.

Az a hetero pedig, aki ezt a petíciót, így, ebben a formában aláírja, saját maga, és hetero embertársainak jövőjét öli meg. Nagy lelkesedéssel, mert azt hiszi, ezzel jót fog tenni társadalmunknak.

Fotó: Marabu

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 6
Összes: 1806431
30 nap: 20703
24 óra: 576