Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Állam az államban: MNB Fogyasztóvédelmi Központ

langolo-koponya.jpegHogyan lehetséges az, hogy egy fogyasztóvédelmi központ nem látja el a fogyasztók védelmét? Hogyan lehetséges az, hogy a fogyasztók pénzügyi védelmét ellátó központ tulajdonképpen a pénzintézetek védelmét látja el, a fogyasztókkal szemben? Hogyan keletkeztethet egy állami intézmény úgy iktatószámmal ellátott hivatalos levelezést, hogy azt név szerint nem írja alá senki, ily módon az általa kiadott hivatalos álláspontot senkin sem lehet számon kérni, illetve felelősségre vonni a fogyasztó megtévesztéséért?

Az MNB Fogyasztóvédelmi Központjának jogelődje a PSZÁF volt, hasonlóképpen „eredményes” munkát letéve a fogyasztók asztalára, a pénzügyi fogyasztóvédelem területén. Ne felejtsük el, a Sevizahitel-re keresztelt pénzügyi terméket az ő engedélyükkel forgalmazták a pénzintézetek. Mikor ez a nagy nyilvánosság számára kiderült, gyorsan be is olvasztották a Nemzeti Bankba ezt a szervezetet, ami, ily módon, egy külön jogi kategóriává vált Magyarországon. Az MNB ugyanis szent és sérthetetlen. A törvények értelmében senkinek nem tartozik elszámolással, senki nem folytathat vizsgálatot munkájukkal kapcsolatban, elszámoltatást a gazdálkodásuk és az eredményességük kapcsán senki nem kezdeményezhet. … Mintegy állam az államban, és jogállamiság elvét figyelmen kívül hagyva működhet. Olybá tűnik, mint a mesékben a király kincses kamarája. ….

Tulajdonképpen bizonyítható is, minden, a fentiekben leírt állítás. Csakhogy felmerül a kérdés: mire megyünk vele? Jogorvoslatért, vagy fogyasztó panasszal a fogyasztóvédelemre hivatott szerv tevékenységével szemben sehová nem lehet fordulni.

Fenti kijelentéseim furcsán hangozhatnak egy demokratikus jogállamban élő állampolgár számára. Neves közgazdász, aki érdekvédőként is szerzett már hírnevet, igyekezett kideríteni, van-e jogorvoslati lehetősége a hiteleikkel küzdő adósoknak az elméletileg őket védelmező állami intézmény döntéseivel, munkájával szemben. Fáy Árpád az MNB Fogyasztóvédelmi Központjával, a témában folytatott birkózásának bizonyítékait fedjük föl az alábbiakban:

„Tisztelt MNB Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ!

Megkaptam alábbi levelüket. Köszönet érte, de kérem tájékoztassanak, hogy az általános sémák ismétlése mellett (ami nem árt természetesen) miért nem adtak választ konkrét kérdéseimre? Levelük megállapításainak sorrendjét követve:

1.    A fogyasztóvédelem jogszabályi definíciója és mibenléte.

Gondolom, fogyasztóként nem kell megfeledkeznem a hétköznapi beszélt nyelv alapvető értelmezésétől. Természetesen tanulságos lehet, ha további jogszabályok rejtelmeibe ásom bele magamat. Azonban a közölt szabályok valahol tiltják, hogy a fogyasztó segítséget kérő levelére érthetően fogalmazott, érdemi választ adjanak? Vagy csak általánosságok válaszolhatók? Mert alábbi levelük is ebből áll. Egyébként lassan sorozatossá váló levélváltásunkban eddig legalább 3-szor érdemi választ kaptam (60 és 100 között volt a levelek száma az évek során). Az érdemi válaszok közé nem számítható legutóbbi, azaz mai december 31-i levelük (amelynek a végére odafért volna, hogy „boldog újévet”, hacsak valami szabályzat ezt is nem tiltja, ahogyan szokták fogalmazni, nem írja elő). Amint azt is lehet látni, hogy az MNB ügyfélszolgálat+érdekvédelem nem bank, mert banknak kettős aláírást kell használnia, ha jól tudom, Önök meg egy ideje nem írják alá a levelüket egy névvel sem.

a.       Az Önök által javasolt, valóban rövid szöveget áttekintve (http://www.mnb.hu/felugyelet/felugyeleti-keretrendszer/felugyeleti-es-fogyasztovedelmi-strategia) van egy általam hiányolt, Önök által eddig nem sokat idézett kis mellékmondat az MNB feladatait illetően: „a fogyasztókat ért károk mielőbbi megtéríttetése”. Kérem, tájékoztassanak, hogy esetemben vagy más devizahitel károsult esetében ez miként működik, az MNB monitorozza a bankrendszert, és ahol a fogyasztónak okozott kárt felfedez, ott rögtön elintézi a kártérítést is, vagy pedig a fogyasztónak kell jelentkeznie?

b.      Az MNB friss alapokmánya (Alapokmányban mit az előbbi MNB fogyasztóvédelmi stratégia hivatkozott meg) már rázósabb, mert 45 oldal. A fogyasztóvédelem szempontjából levelük nem jelölte meg, hogy mely bekezdéseket érdemes elolvasni, ezáltal vélhetően a szükségesnek a 10-20-szorosát kell, áttekintsem, ami fogyasztóként eléggé megerőltető feladat, nem gondoltam volna, hogy használt autó vagy szabad felhasználású banki kölcsön ilyen szorgalmi feladatokkal jár. Ha nem lennék nyugdíjas, akkor adnának igazolást a munkahelyem felé, hogy igazoltan maradok távol, amikor az Önök javaslatára tömegével kell hasonló iratokat olvasgatnom – annak ellenére, hogy eredetileg azt hittem, a kölcsönnel eredményesebbé tehetem, meg fogom könnyíteni életvitelemet?

c.       Az alapokmány szerint az MNB célja a maga szerepében a társadalmi jólét szolgálata. Nem tudom, van-e szándékos különbségtevés a közjó és a társadalmi jólét fogalma között? Mindenesetre a társadalmi jólét szolgálatába bizonyára bele értendő a banki ügyfelek, köztük a fogyasztók helyzetének a javítása a banki szolgáltatások révén (a banki szolgáltatások magas színvonalú működése révén).

d.      A felügyeleti és fogyasztóvédelmi stratégia című rövid ismertetés első mondata a következő: „A pénzügyi rendszer önszabályozásának kudarca miatt szerte a világon felismerték, hogy a pénzügyi stabilitás érdekében erőteljes szabályozói, felügyeleti és fogyasztóvédelmi fellépésre van szükség.” Fogyasztóként had kérdezzek rá, milyen szervezeti keretben kívánják ezt megvalósítani. Tehát például a fogyasztóknak (különösen a bankok károsodott ügyfeleinek és azok között is a károsodott fogyasztóknak) milyen képviseletet kívánnak biztosítani a fogyasztóvédelmi tevékenységükben? Mert az érintettek nélküli önszabályozási keretek kibővítése a banki kartell kereteiből kilépve a banki kartell és az MNB együttműködése által eddig nem sok jóra vezetett (2014 nyarán már több mint egy évtizede ismert a szakma előtt és részben a nagyobb nyilvánosság előtt is, hogy a devizahitelezés - árfolyamidenxálással és lakásjelzáloggal - értelmetlen gazdaságilag, a magyar gazdaságot alapvetően rendíti meg és tömeges egzisztenciális ellehetetlenüléshez vezet – igazolhatatlanul).

Azaz nem a társadalmi jólétet és nem is az igazságot meg nem is a társadalmi bizalmat szolgálja. Tehát hol van a károsult (és nem károsult) fogyasztói érdekvédelem képviselete a felügyeleti és fogyasztóvédelmi stratégiában, szervezetben az MNB-ben? Mert az vélhetően hamarosan a társadalmi jólét erősödéséhez vezetne (nem utolsó sorban a pénzügyi szolgáltatókkal szembeni biztonságérzet és biztonság növekedéséhez). Például az MNB által szervezett fórumban? Mert jelenleg az MNB a bankokkal reggelizik, úgy kezdi a napját. Lehetne például a fogyasztói érdekvédelemmel vacsoráznia? Csak másfél éves ez az alapokmány. De azóta bebetonozódott a devizahitelesek árfolyamindexált megkárosítása. A jelek szerint az MNB fogyasztóvédelme teljes csődöt mondott – nemutolsó sorban a fogyasztóvédelme nem-működése miatt.

e.       Azt írja ez az okmány, hogy az MNB elsődleges célja az árstabilitás. Szépen hangzik. Rögtön utána a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása. Ez már felvet kérdéseket. Ez a közvetítőrendszer kik és mik között közvetít? Mert a közgazdaságban végső fogyasztónak nevezett lakosság, banki fogyasztói ügyfelek tömegének jóléte ellenére mit ér a közvetítőrendszer stabilitása és az árstabilitás? A temetőkben stabilak az árak? Az a balsejtelem tolul fel az emberben, hogy ha egy bank vagy banki kartell árstabilitást és pénzügyi közvetítő rendszer stabilitását nem fenyegetve a uzsorázza a lakosságot, akkor az az MNB-nek másodlagos kérdésnek tűnhet.

Félre értés elkerülése végett az árstabilitás és közvetítő rendszer stabilitása beszédes, szemléletes fogalmak, de a pénzhasználók rovására józanul nem értelmezhetőek, nem képezhetik abszolutizált célkitűzés tárgyát. Tehát valami olyasmit hiányolok, hogy nem kerül megemlítésre az MNB alapokmányában a pénzhasználati jogok védelme, a pénzügyi önszervezési jog védelme, valami garanciára törekvés, hogy a közvetítő rendszer nem nőhet a közvetítő rendszert használni jogosultak fölé, azok ellenére, kárára nem dolgozhat.

f.       Az írja az okmány még az elején egy következő bekezdésben, hogy az MNB „szakmai elismertségével, társadalmi elfogadottságával, hitelességével a nemzetstratégiai gondolkodás egyik vezető intézményévé kíván válni”. A szakmai elismertségről fogyasztóként nem sokat tudok mondani, ez bizonyára a banki körökre utal vagy a minisztériumokra, egyéb főhatóságokra. A hitelességről meg nem kívánok mit mondani, mert mit is mondhatnék az aláírások nélküli, személytelenül, az MNB pecsétjével küldözgetett érthetetlen, a válaszokat megkerülő fogyasztóvédelmi-ügyfélszolgálati levelek tömegéről?

A nemzetstratégiai gondolkodás vezető intézményévé kíván válni az MNB. Ezt csak üdvözölni lehet. Ezt a törekvést. De jelezhetnék akkor, hogy a nemzetstratégia jegyében mikor kívánják a devizahitel károsultak ügyét rendezni? Mert ennek a jelei eddig nem voltak láthatóak. És itt sem találtam. A nemzetstratégia komolyabb kérdés, mint az árstabilitás. Nem ártana a nemzet számára a pénzhasználati jogokat, a pénzügyi önszervezés eszköztárát legalább kilátásba helyezni egyéni-családi háztartási, azaz fogyasztói (és lehetőleg kisvállalkozási) szinten. De az alapokmány kitapintható szellemisége nem jelzi, hogy egyáltalán szembesültek volna alapvető problémákkal az MNB újjászervezői – ezért lehetséges, hogy egyelőre a csaló bankok érdekét képviselni látszik az MNB a közvetítő rendszer stabilitása jelszóval a megkárosított fogyasztók tömegével szemben (amint azt a korábbi ügyfélszolgálati levelek eléggé őszintén le is szögezték). Nemhogy kártérítésről nincsen szó, de az árfolyamindexálásos rémálmot törvénybe illesztették.

g.       Azt írja a megint következő bekezdés, hogy „olyan kiszámíthatóbb gazdasági környezet megteremtésére törekszik, ahol árstabilitás ösztönzi a produktív befektetéseket, ezáltal hozzájárul a gazdaság tartós és kiegyensúlyozott növekedéséhez”. Talán az MNB vezetése és az MNB alapokmányának szövegezői azt gondolják, hogy ez szakmai belügy, fogyasztó vegye tudomásul, és el van intézve. De nem, azt hiszem ez igen nagy tévedés. Hogy ezeknek a fogalmazási finomságoknak milyen nagy jelentősége van, azt mutatja a devizahiteles katasztrófa bekövetkezése és máig halogatott rendezése. Ebben a bekezdésben is árstabilitásról értekezik az alapokmány. Akkor most árstabilitás vagy árfolyam-indexálás?

A kettő nem fér össze. Elégtelennek, felületesnek érzem fogyasztóként az MNB alapokmány megszövegezését, és a gyakorlatban ezen minden bizonnyal felül is kell emelkedni, mert ez a beszűkített értelmezés nem lehet működőképes. De ha az MNB ügyfélszolgálata, amit érdekvédelemnek nevez, sok levelében kvázi engem biztat, hogy olvassak bele az MNB dokumentumaiba, stratégiai okmányaiba, akkor fogyasztóként ijesztőnek találom, hogy olvasva miféle mechanizált logikát érek tetten (hiszen az a bizonyos társadalom, meg közjó, amire itt-ott hivatkozik a szöveg, élő emberek és közösségeik létét jelenti, a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitása tehát nem egy múzeumi élettelen struktúra, amit le kell néha törölgetni meg állagmegóvást végezni rajta, nem is egy vészcsengő, amit remélhetőleg nem használunk, csak rendkívüli helyzetben, de a mindennapokban érdektelen, hanem mindennapjaink infrastruktúrája, amelynek működni kell, méghozzá a felhasználó, a fogyasztó, az ügyfél javára és nem kárára).

Teátrálisnak tűnik tehát az MNB alapokmányának aranyozott és nem-aranyozott betűkkel írt szövege az első 12 oldalt elolvasva. És hogy kritikus vagyok vele szemben, az érthető, hiszen közvetve erre hivatkozva kapok kitérő válaszokat ismételt segítségkérésemre. Ez az okmány részint nem támasztja alá segítség kérésem elutasítását sem egyéni sem tömegméretekben általában a devizahitelesekét, részint pedig nekem mint fogyasztónak szembetűnően kerüli a lényegi szempontok megnevezését, azaz elégtelen, hiányos. Ezzel az alapokmánnyal ha szigorúan veszem, nem a nemzeti bankot, hanem annak árstabilitási és pénzügyi közvetítő rendszeri főosztályát lehetne megalapítani, alapító okmánnyal ellátni. De nézzük tovább, mert még 33 oldal hátra van a házi feladatból, amit az MNB ügyfélszolgálat szilveszteri feladatként kirótt rám.

Csak úgy visszautalva a pénzhasználati jogot nyilván nem lehet másként értelmezni mint a szerződési szabadság függvényében, aszerződési szabadságot szabályozó jog egy speciális területeként, azt meg a gazdasági vagy tágabban a társadalmi önrendelkezés lehetőségeit szabályozó alapvető jogok egy magas fokon specializált, ugyancsak jogban szabályozott eszközeként. A társadalmi önrendelkezés elve pedig a kis túlzással ezerféle nyilatkozatban alapvetőnek tekintett emberi szabadság elvén, az emberi jogok folyományaként a cselekvés gyakorlatának, feltételrendszerének rendező elve lehet. És a következő fázisaként további filozófiai magasságokba vezető lépéseket lehet tenni. Ezt az elvi sémát tudom csak tájékozódási, viszonyítási alapnak venni fogyasztóként.

Mert fogyasztóként nem várhatják el, hogy olyan jogszabályi helyeket elemezzek, értsek meg és minősítsek, mint a 2000 év december 24-i kormányrendelet a swapolásról. Tipikus példája az alkalmatlan szabályozási szövegnek. Hogy ez hogyan kerül ide? Az MNB ügyfélszolgálati levelekhez hasonlatos banki ajánlgatások következtében (hogy ügyfélként ismerkedjünk a banküzemtani kérdésekkel) jutottam el hozzája. Ezt a rendeletet ha újrafogalmazták, akkor eredeti formájában mementóként kell megőrizni az utókornak, hogy így nem szabad, mert ezt szakemberek sem érthetik, ez nekik sem lehet egyértelmű, ez a felületesen kapkodó szöveg biztosan ezernyi hibával, fogalmazási pontatlansággal terhelt kell legyen – gondolom én fogyasztóként.

Tehát az alapokmány szövege szerint az MNB új korszaka jött elFogyasztóként javasolni tudom, hogy a megújulást ne hagyják abba, ne tekintsék befejezettnek. Két területen biztosan rengeteg teendőjük van még a megújulási irányok kijelölésénél is. Egyik a fogyasztói érdekvédelem komolyan vétele, és az érdekvédelmi funkció megvalósítása az ügyfélszolgálati-érdekvédelmi elhárító-levelezés folytatása helyett. Másik az MNB alapfunkcióinak megjelölése a mondjuk úgy árstabilitási és közvetítőrendszer stabilitási főosztályokon túlmenően. Például egy odavetett mondatban meg kellene mondani, hogy mi értendő a pénzrendszeren.

Mi a pénzrendszer funkciója? Lehet ezt szakszerűen is, a pénzrendszer egészének összevont forrás és eszközoldalára téve utalást. De pontosan, és mégis a fogyasztók számára is érthetően. A pénzrendszer forrásoldalán megadva különböző egyéb tételek mellett mondjuk úgy, hogy a társadalom bizalmát, hogy nevében és számára az MNB új pénzt teremthet (a kétszintű bankrendszer sokat emlegetett mechanizmusán keresztül, annak sajátságaival működtetve). A pénzrendszer forrásoldalán meg kellene nevezni a (közösségi) pénzhasználati jog intézményesült összesítéseként azt a társadalmi bizalmat, amire támaszkodva tud a pénzügyi elszámolásokhoz szükségesen számszerűsíteni a pénzrendszer és ennek fő szervezője az MNB. A forrásoldali tételek közt ezt a társadalmi közbizalmat megjeleníti az MNB? A pénzrendszer eszköz oldalán pedig meg kellene adni az egyéni pénzhasználati jog érvényesülésének részeként valami alapvető kölcsönre illetve támogatásra való jogosultságot, amit a pénzrendszer, a bankrendszer adminisztrál, közvetít (az MNB vezényletével). Ezen összesített pénzrendszeri definíció, annak legfőbb funkció megjelölése nélkül, az összesített pénzrendszer forrás és eszközoldalán az egyéni és közösségi pénzhasználati jog megjelölése nélkül (mint a társadalom pénzügyi önszervezésének sémája) nélkül hogyan lehet tájékozódni az MNB tulajdonképpeni rendeltetéséről, feladatáról?

És feltétlenül ki kell igazítani azt az egyensúlytalanságot, hogy a bankok és a betétesek érdeke mindent fölülír, de leginkább a kölcsönt felvevőkét (meg a támogatáshoz a bankokon keresztül jutókét) írja fölül általában és az MNB alapokmányában. Mert ez így értelmetlen, ahogyan az alapokmányban is szerepel jelenleg (meg rengeteg tankönyvben, meg szakmai vita és oktató anyagban – amit a devizahitelesek orra alá dörgölnek évek óta). Betétes oldali biztosításként OBA? Rendben van.

De a jegybanknak és a kétszintű bankrendszer második szintjét jelentő bankoknak száz éve nem a betéteket kiközvetítő banki ténykedés szabályozása a fő céljahanem alapvetően a társadalmi megújulás, a bővített újratermelés, az innováció, a beruházás finanszírozása – vagy betétek tovább közvetítésével vagy új pénz teremtéssel. Ez nem elméleti vita, mert 80-100 éve lehetett elméleti újdonság. Fogyasztóként azt gyanítom, hogy ez szakmai evidencia ma már. Szerintem nem kell ettől megkímélni sem az érdeklődő fogyasztókat, sem a döntéshozó politikusokat, sem a pénzügyi szabályozást egyelőre igen avatatlanul kezelgető jogászokat stb-stb. Középiskolai szinten már kezelhető ez az összefüggés. Ennél sokkal bonyolultabb matematikai, fizikai, általában véve logikai vázában definiált természettudományos, technikai kérdésekből szokás érettségizni. Fogyasztóként azt hiszem, hogy a diktatórikus korszak öröksége, hogy ilyesmit sem ismeretterjesztő műsorokban, sem iskolai tanulmányokban, sem jogászi továbbképzőkön, de még egy jegybanki alapokmányban sem tárgyalnak objektíven, áttekinthetően és a maga súlyának megfelelően.

Az úgymond pénzügyi közvetítés túlsó oldalán szereplő kölcsönt felvevő vagy támogatást felvevő fogyasztó helyzete viszont elképesztően elhanyagolt, önkénynek kiszolgáltatott. „Kölcsön felvételes ügyfél oldali OBA”? Nincsen. Szaktanárok, szakemberként bemutatkozók a kérdést nem is értik. Egy valami merülhet fel a jelenlegi gyakorlatban, a hitelgarancia szolgáltatás De az is hol van? Nem az a komédia, amit bank általi vezéreltségben, a betétesek és a bankok érdekére hivatkozva csinálnak? Adnak egy elnevezést, ami a jelenlegi formájában megtévesztés (devizahiteles megtévesztés jellegű). Mert ezt a bankoknak adott hitelgarancia a legjobb tudomásom szerint. Tehát ez is a bankokat biztosítja, nem az ügyfelet. Holott szüksége lenne valami hasonlóra az ügyfélnek is, teljes általánosságban elérhetően.

A devizahitelek mutatják, hogy helyette össz-pénzrendszeri támadás indult a lakhatást biztosító ingatlanok eltulajdonításáért. És ebben a kavarodásban sehol az MNB-nek egy olyan nyilatkozata, állásfoglalása, hogy társadalmi érdek, meg az igazság is azt mondja, a devizahitelesek megkopasztása hamis dolog a bankok részéről, ki kellene lépni belőle. Miért nem alkotott az MNB olyan törvénymódosítást, amely akár egyszeri lépéssel rendezte volna az ügyfeleknek elviselhetően a devizahiteles visszaéléseket, félreértéseket, oktalanságokat? Nem kár az emigrálókért? Nem kár, hogy három egyetemista közül jelenleg kettő külföldre akar menekülni az effajta ügyintézés elől? Nem lehetne korrigálni már az MNB alapokmányában azt az általános felületességet, ami a magyar pénzrendszert sajnálatosan jellemzi? – Mert ügyfélként ez a mindennapi tapasztalatom.

Meg kellene nevezni a pénzhasználati jogot a pénzrendszer egészével szemben. És az MNB forrásoldalán tételként szerepeltethető társadalmi közbizalom eszközeként kellene a hitelgaranciát működtetni – banki befolyástól függetlenül, az ügyfél a magyar polgár biztonságára (nem korlátlanul, de egy lakáshitel mértékéig például). Akár utólag is. Az egzisztenciájukban jogtalanul és értelmetlenül veszélyeztetett vagy már fel is számolt fogyasztóknak valami miatt el kellene fogadniuk a jelenlegi kiforgatott helyzetük vég nélküli fennmaradását? – például az MNB ügyfélszolgálat szerint is, különben miért olvasatnak velünk ilyen szövegeket, mint ez az alapokmány?

h.    Azt írja az alapokmány, hogy „valljuk, hogy · a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kiteljesítése, · népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi, · múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra

Polgár vagyok-e, lehetek-e ügyfélként? Lehetek-e polgár nem-betétes ügyfélként, hanem támogatás, kölcsön felvevőjeként, fogyasztóként? Mert ha a fogyasztó kategóriája kizárja a polgári minőséget, akkor, ha nem is fogadnám el, de érteném, hogy mi történik. Eszerint polgár lenne a betétes (OBA védelmével például), polgár lenne amolyan jogi személy polgár a bank, de nem polgár a devizahitel károsult fogyasztó? A visszaélés és részrehajlás kifejezéseket nem is járom körül, mert nyilvánvalónak tűnik, hogy az alapokmány e téren az MNB ügyfélszolgálati fogyasztóvédelmében egyelőre nem jutott érvényre.

i.        Mindjárt utána következik egy mondat: „Magyar Nemzeti Bank célja, hogy olyan intézménnyé váljon, amely képes megfelelni a kor kihívásainak, alkalmazkodni tud a változásokhoz”. Ne haragudjanak, de fogyasztóként azt tudom mondani, hogy ez képtelenségnek tűnik. A kor kihívásainak való megfelelésben ezernyi akadály merül fel, de mindjárt ez az alapokmány, ha komolyan veszik. Ez az ár- és közvetítőrendszer stabilizációs program az érdekvédelem megcsúfolásával kizárja, hogy az érdemi, szükséges absztrakciós alapokat birtokba vegyék (fogyasztóként csak a pénzhasználati jogot, a betétes oldali ügyfélvédettséget valamint a pénzügyi önszervezéshez igazítandó banki szolgáltatások szükségét vetem fel – amivel a devizahiteles banki kartell árfolyamindexálásos uzsorájának jogszabályi-MNB-s kiszolgálása nem fér össze). Természetesen ha azt mondanák, hogy itt valami indulati felhő miatt pontatlanul fogalmaztam, ami egy fogyasztónál megeshet, ha például a legfőbb fogyasztóvédő szervezettől x-ik semmitmondó elhárító levelet kapja, miközben neki havonta kell fizetnie árfolyamindexált törlesztő részleteket – szóval ha ilyen gondolatuk merülne fel, akkor készséggel definiálom, hogy mit értettem ezen általam közérthetőnek vélt kifejezések alatt mint uzsora stb.

j.        Fogyasztóként had tegyem fel a kérdést, hogy „A Magyar Nemzeti Bank vállalja, hogy a jegybanki eszköz-rendszert és forrásokat elsődleges céljának és alapvető feladatainak veszélyeztetése nélkül, a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható gazdálkodás elvének érvényesítésével működteti.” Ha már egyszer az MNB ügyfélszolgálata és fogyasztóvédelem nevű részlege ilyen iratok áttekintésére ösztökélt, milyen tételekből áll az MNB forrásoldala, hogyan nyilvánul meg abban a társadalmi közbizalom és miként jut el ez a társadalmi közbizalom a pénzügyi közvetítő rendszer útján azokhoz a kölcsön felvevőkhöz és támogatás felvevőkhöz, akik fogyasztóként (vagy önfoglalkoztatóként vagy majdnem csak önfoglalkoztató kisvállalkozóként) öntevékenyen, erejüket megfeszítve kívánnak sorsukon javítani? Mert nyilvánvaló, hogy a társadalom az MNB forrásoldalát a köz bizalmával nem azért erősíti, hogy egy bonyolult közvetítő rendszer által ez a közbizalom elveszejtődtessék finoman szólva, tehát, hogy eszköz oldalon a társadalom öntevékenységet vállaló fogyasztói és kisvállalkozói elől elzárattassék különféle trükkökkel (például árfolyamindexáló devizahitelek révén mintegy inverzükre fordíttassanak – azaz a társadalmi közbizalomra támaszkodó öntevékenység ösztönzése, támogatása helyett az öntevékeny társadalom erodálására használtassanak, MNB asszisztenciával, az MNB ügyfélszolgálati levelek tanúsága szerint, amikor is őszintén megírták, hogy a devizahiteles ügyfelek kárára kívánják a bankrendszert stabilizálni).

k.      Azt lehet olvasni az alapokmányban, hogy „A Magyar Nemzeti Bank kiemelt szakmai értéknek tekinti munkatársai szaktudását”. Van-e áthidalhatatlan érdekellentét az MNB és a devizahiteles károsult ügyfelek, állampolgárok, polgárok, lakosok stb között? Mert ha van, akkor arra számíthatunk, hogy ez a szakértelem a fogyasztók kárára fog érvényesülni továbbra is? Vagy nincsen áthidalhatatlan ellentét (csak időnként türelmetlenségében hétköznapian fogalmazó fogyasztók, meg eddig felületes, és hanyag, de egyébként felkészülten szakértő munkatársak), és akkor miért ne indulhatna meg az MNB kiemelkedő szaktudású munkatársainak felvilágosító munkája a devizakárosultakkal felé? Egyre szélesedő kérdéskörben, ami az MNB ügyfélszolgálati érdekvédelmi részlegének is köszönhető. De ha ez a cél, ha ez belefér, akkor kezdjünk hozzá! Nem?

l.        Azt már alig merem felvetni, hogy ha az MNB alapokmányában az szerepel, hogy bőséges forrásokat használhat fel abban a szellemben, hogy: „A támogatási alapelvek a hitelesség és a szakmaiság megőrzését, az értékek teremtését, a szakmai élet és a tudományos gondolkodás elősegítését, a pénzügyi kultúra fejlesztését, az oktatást, a tehetséggondozást, a társadalmi kohézió erősítését, valamint a szolidaritást foglalják magukban”, akkor miért erodálja a devizahitelesek érdekérvényesítési törekvéseit ahelyett, hogy azt segítené, hiszen ezáltal országos szinten tudná élő, eleven tevékenységű, szakmailag is felkészülést vállaló, érdeklődő, anyagi érdekeltségében érintett fogyasztóvédelmet „lábra állítani”. Mert ami eddig történt a devizahiteles ál-érdekvédelmi szervezetek körében, azt fogyasztóként nem tudom érdemi történésnek tekinteni.

m.    Végül két megállapítást emelnék ki. Az egyik: „a Pénzügyi Békéltető Testület útján gondoskodik a fogyasztó és a pénzügyi közvetítőrendszer szervezetei között létrejött – szolgáltatás igénybevételére vonatkozó – jogviszony létrejöttével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy bírósági eljáráson kívüli rendezéséről.” Már elnézésüket kérem, de fogyasztóként azt kell megállapítsam, hogy ennek az alapokmányi előírásnak az MNB tételesen nem tesz eleget, sőt ezt elszabotálja. Olyasmire, hogy a 2014-es törvények, amiket fogyasztó oldalról erősen vitatnak az érintettek, az milyen álságos szerepet ír elő a békéltető testületnek, az egyik kérdés. De az MNB ha jól értem, csinálhatna egy olyan felhatalmazást is, működtethetné a békéltető testületet úgy is, hogy az ne a pénzügyi rendszer megcsúfolása legyen (mert hát ma az, finoman fogalmazva a békéltető testület különösen erős fogyasztói-ügyféli érdekkel szembeni elfogultsága miatt, lényegében banki kartell érdeknek megfelelő fiók-szervezetként ténykedik, semmibe véve a legminimálisabb fogyasztói érdeket, egészen komikus eseteket eredményezve).

n.      Másik idézet: „az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegető, nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektoriális kockázatok csökkentése vagy megszüntetése” továbbá „a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevők érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítő rendszerrel szembeni közbizalom erősítése céljából”. A két bekezdés igen árulkodó egymás után következve. Nem hangoztatja a pénzügyi közvetítő rendszer ügyfeleinek kockázatát mint vizsgálandó kérdéskört. Jelenleg a pénzügyi közvetítő rendszer maga jelent kiemelkedő kockázatot az ügyfelei, de kiemelkedően a fogyasztó ügyfelei számára (többek közt a tényleges érdekvédelem, értsd érdekvédettség teljes hiánya miatt).

Hogyan lehetséges, hogy az MNB, mint a pénzügyi rendszer felügyelője, mint a magyar pénzrendszer legfőbb felelőse az alapokmányában az állam és a bankrendszer irányában sűrűn hangoztatott elkötelezettséggel szerepel, de a fogyasztó ügyfelek (főként a kölcsönt felvevő ügyfelek) mindig kimaradnak, illetőleg ahol szerepelnek, ott körülbelül úgy, mint az itt idézett második mondatban: a pénzügyi közvetítő rendszerrel szembeni közbizalom erősítése céljából! Nem az ügyfelek tényleges érdekében?! Nem a megalapozatlan közbizalom veszélyes illúzióját elutasítva a tényleges működést kellene kordában tartania elsődlegesen az MNB-nek, és csak másodsorban feltenni a kérdést, hogy a hatékony, eredményes érdekvédelem az ügyfelek hangulatában miként jelentkezik? Hiszen a hangulat másodlagos!

Az elsődleges, hogy a banki szolgáltatásokkal az ügyfelek előbbre juthassanak (az egzisztenciális kitettség, önfelszámolódási veszély helyett)! Tehát ha már ilyen fogadkozások szerepelnek az MNB alapszabályában, akkor arra kellene biztosítékot adnia, hogy nem fog az ügyfelek érdekében csak látszólag fellépni, és hogy nem fog a banki érdekek uszályába kerülni. Nem? Hol van erről rendelkezés az alapokmányban?

2.    Nézzük az MNB 242579/2015 számú Tájékoztató levelének további részeit (az iméntinél kevésbé részletekbe merülően).

a.       „Az elszámolással kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy az elszámolási értesítő számszaki ellenőrzését a fogyasztónak kellett elvégeznie, azonban az MNB-től és a civil szervezetektől az elszámolási értesítő levél értelmezése kapcsán segítséget kérhet.” Egy tipikus banki válasz (mégha ez esetben jegybankról is van szó). Mi az hogy „kellett”? Ezen az alapon én mint fogyasztó ügyfél hasonló erővel tudom mondani, hogy mit „kellene” csináljon az MNB fogyasztóvédőként. Fogyasztóként például felvetem az MNB-nek, hogy nézzen utána valami jogi tankönyvben, hogy a joghatás kiváltására alkalmatlan jogszabálynak mi a státusza a jogban? Mert milyen alapon várja el laikus fogyasztóktól azon számítások ellenőrzését, amely számítások ellenőrzésére az MNB által fizetett és felkészített látszólagos érdekvédő irodák (telefon előfizetéssel, számítógéppel, az ajtón névtáblával stb hivatalosság látszatával) ingerülten visszautasítva nem hajlandóak? Amihez a bankok az elemi feltételeket, például az excel táblás adat- és algoritmus közlést nem adták meg?

És hol van a kölcsönszerződésekben, hogy a kölcsön feltétele, hogy efféle számításokat a fogyasztó ügyfél szűk határidővel saját eszközeivel, saját tudásával vagy saját költségén el tudjon végezni? Ez a jogszabályi előírás a joghatás kiváltására való alkalmatlansága miatt, ha jól tudom eleve semmis (egy úgynevezett polgári jogrendben). De az MNB ügyfélszolgálati levele ebbe kapaszkodik. Ahelyett, hogy a békéltető testület végezné el az MNB alapokmányában szereplő funkciójának megfelelve, vagy kérne fel rá szakértőt. Az ügyfél fizette a közjegyzőt annak idején. Most a bank vagy az MNB „kellene” fizesse ezt a szakértői, az ügyfél számára egyértelműen és könnyen dekódolható elemzést. De ilyenről nincsen szó. Érthetetlen módon. Semmi szimmetria.

Az ügyfél fizet mindent: közjegyzőt, kamatot, árfolyamindexációt, a bank elszámolását ellenőrző szakértőt és még ki tudja mi mindent (történelmi regényben ilyenkor kérik a börtönbe zárttól az ellátásának az árát, esetleg kivégzendőtől a kötél árát – jut eszembe laikus fogyasztóként). Miért sorolja be az MNB a maga érdekvédelmi tevékenységét (az alapokmány helyenként magasztos hangvételű felhatalmazásaival együtt) egy ilyen képtelenségbe? Amint a Lenin-vicc mondja, elvégre le is lőhetnék az ügyfeleket – vagy fogyasztó ilyen párhuzamokkal már ne éljen, egyszerűen hűvösen fogalmazott mondatokban szerepeltesse az önkény kifejezést?

b.      Azt mondja az ügyfélszolgálat mai levele, hogy forduljak a jogi segítségnyújtó szolgálathoz „A jogi segítségnyújtó szolgálat elérhetősége: http://igazsagugyihivatal.gov.hu/download/c/2b/e0000/Jogi%20Segítségnyújtás%20-%20elérhetőségek.pdf ”. Most szilveszter van, 2016-ban megpróbálom, talán még ma írok nekik egy e-mailt. Bár ügyfélszolgálati levelük szövegezéséből ítélve ők sem fognak segíteni a számszerű ellenőrzésben. És mintha egy ilyen szervezethez már betértem volna talán két éve, és az ott ülők nem értették meg a problémámat sem (nem devizahiteles ügy volt), nemhogy segítségre, tanácsra alkalmasnak érezték volna magukat frissen felszerelt monitorjaik mögé bújva. Tehát bemegyek, és ha eredményes, akkor megírom Önöknek is. Eddig voltak az államilag fizetett kvázi érdekvédőknek nevezett civil szervezetek, volt a békéltető testület, volt az MNB ügyfélszolgálat, az MNB Fogyasztóvédelmi Központ meg maga a devizahiteles bank. Ezeket már végig jártam. Lehet hogy csak én nem találom fel magam?

3.    Visszatérő ügyként szerepel levelükben: „Levelében Ön azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy a fogyasztó milyen szervtől és módon kérhet „jogértelmezést, mérvadó tájékoztatást”.”

a.       „Tájékoztatjuk, hogy a fogyasztók bizalommal fordulhatnak az MNB ügyfélszolgálatához kérdéseikkel írásban, telefonon, valamint személyesen a levelünkben megadott elérhetőségeken. A tájékoztatás ügyfélszolgálati tájékoztatásnak minősül, amely jogi természetét tekintve semmilyen hatóságot nem köt, nem kötelező érvényű.” – A jelen levélváltásunk kb 5 hónappal ezelőtt indult ezen kérdéskörben, amelyre eddig nem kaptam választ (most sem).

b.      „Az MNB ügyfélszolgálati tájékoztatása mellett a már ismertetett Pénzügyi Tanácsadó Irodahálózathoz (http://penzugyifogyaszto.hu/), civil fórumokhoz és a fent megjelölt jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat.”. Köszönöm a jogi segítségnyújtó szolgálat neve eddig nem merült fel. De a pénzügyi tanácsadó irodahálózatot megkerestem, mereven visszautasította kérdéseimet, mondván, hogy ők legfeljebb a banki levelek alaki hiányosságainak egyeztetésére vállalkoznak, a bankkal folytatott levelezés rendezésére, megvannak-e a dátumok és az iktató számok stb.

c.       „Az MNB emellett intenzív tájékoztatást folytat, amelynek keretében közérthető tájékoztató anyagokat készít, valamint a honlapján az aktuális, fogyasztók szélesebb körét érintő témákban tájékoztatást ad.” Kérdéseimre ritkán kapok választ az MNB ügyfélszolgálattól vagy érdekvédelemtől, amit az alábbi, immár 5 hónapos levélváltási sorozat is mutat.

d.      „Jogértelmezésre irányuló kérdést postai úton, ügyfélkapun juttathat el az MNB részére. A kiadott tájékoztatás azonban állásfoglalásnak nem minősül. Tájékoztatjuk továbbá, hogy piaci szereplőknek a piacon szolgáltatást nyújtó pénzügyi szolgáltatókat nevezik, levelünkben is ebben az értelemben használtuk.” – emlékem szerint ez új információ (bár lehet hogy elsikkadtam felette), de mindenképpen megpróbálkozom vele.

4.    Végül a problémáim lényegét jelentő devizahitel konstrukcióra vonatkozó kérdésekről: „Levelében Ön a deviza alapú hitelek szabályozásával kapcsolatban tett fel kérdéseket.”

a.       „Tájékoztatjuk, hogy az Ön által kiemelt mondat („a deviza alapú kölcsön mögött – figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályokra – devizaforrás áll.”) a Kúria 6/2013. számú polgári jogegységi határozatának megállapítása, a mondat szószerinti idézet, amelyet így nem az MNB, hanem a Kúria jelentett ki. Ugyancsak a határozat része az a megállapítás, amely szerint „Annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben.” (http://www.lb.hu/hu/joghat/62013-szamu-pje-hatarozat)”. „Az MNB hatásköre a Kúria határozatának felülvizsgálatára vagy értelmezésére nem terjed ki. Levelünkben azért hivatkoztunk a határozatra, mert a deviza alapú kölcsönszerződések kapcsán számos megállapítást tartalmaz, amely a 2/2014. számú jogegységi határozattal az elszámolási törvények alapját adták és választ találhat a kölcsön "logikai sémájára" vonatkozó kérdésekre is…………. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a Kúria jogegységi határozata nem „ajánlás”, a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. Így bár jogszabálynak nem minősül, a bíróságok a perekben a jogegységi határozatban foglaltakkal szemben nem dönthetnek. [A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 42. § (1)] …………. A deviza alapú kölcsön a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) alapján minősül pénzügyi szolgáltatás keretében nyújtott pénzkölcsönnek, de a jogintézmény ismert volt már a törvény előtt is. ……….. A Kúria 6/2013. számú jogegységi határozatában kifejtette: „A deviza alapú kölcsönszerződések elterjedésekor jogszabály nem határozta meg a deviza-alapú kölcsön fogalmát, ugyanakkor a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM 1. rendelet) 11/B. §-ában és 13. §-ában – a fogalom meghatározása nélkül – a THM kiszámításával összefüggésben megtalálhatóak voltak a jogintézményre vonatkozó szabályok.”” – Levelük hivatkozása a Kúria döntésére meglepő számomra.

- Egyrészt mert, ahogy hallottam a Kúria az MNB (jogelődje PSZÁF) tájékoztatása alapján hozta meg döntését, amelyről fogyasztóként úgy képzelem, hogy szakmailag irreális, és ebben a kúriai „tiltás” kísérlete megerősít. Tehát az MNB egyik részlege (annak jogelődje PÁSZF) szakmailag félre tájékoztatja a Kúriát, az hoz egy szakmaiatlan és jogilag is képtelen döntést, amit a jogutód MNB szakmai alapnak tekint (és közben alapokmányában bekezdések szólnak arról, hogy a pénzügyi szakmaiság fellegvára az MNB)?

- Kérem tájékoztassanak azügyben a Kúria döntése miképpen kötelező az MNB-re, az MNB ügyfélszolgálatára, a békéltető testületre, az MNB érdekvédő szerepére?

-  És kérem, hogy jogszabályilag adják meg, mióta, miként felettes szerve-e az MNB-nek, mennyire kötelező a bíróságokra törvény szerint a kúria állásfoglalása? Tehát hogy a Kúria állásfoglalása az MNB érdekvédelmi tevékenységére pontosan miként jelent kötelező előírást.

- Más szóval, hogy az MNB érdekvédelmi tevékenysége a jogsérelmek milyen körére terjedhet ki a joghatás kiváltására képtelen esetekben az alábbi felsorolást alapul véve:

1.      ha a szerződés vagy jogszabályi előírás képtelen dolgot ír elő (pld jogi vagy szakmai képtelenséget)

2.      ha a szerződő felek egyező akaratának hiánya miatt a szerződés létre sem jött (gondolom a visszaható jogszabályba foglalt jogértelmezés, szerződés átalakítás utólag is előidézhet olyan helyzetet, amelyet csak a szerződés akarathiány miatti létre sem jöttével lehet minősíteni)

3.      ha a szerződés jogszabályba vagy a jogszabály magasabb rendű jogszabályba, jogi normába (pld a visszaható és visszahatóan egyoldalúan érdekérvényesítő jogszabály alkotás tilalmába) ütközik

4.      ha a szerződés az egyik szerződő fél viselkedése miatt semmisnek tekintendő, mert lényegében az eredeti szerződési akaratot kijátszotta, ellehetetlenítette

5.      valamint ha olyan szociális helyzet állt elő, amit immáron szociális méltányosságból kell tekintetbe venni (ilyennek „kellene” lennie – az ügyfélszolgálat alábbi levelének szóhasználatával élve – a lakhatási feltételek, a minimális életvitel védelmének)

6.      és legvégül a vismajor, a szerződési akaratnak előre nem látható harmadik fél vagy külső körülmény olyan jelentős hatása, amely miatt nem várható el a szerződés fenntartás nélküli teljesítése (ilyen egy háború pusztítása, egy természeti katasztrófa bekövetkezése, de fogyasztói észjárással és okkereséssel ilyen a devizahiteles banki kartell működése, eredményes fogyasztói státuszt sértő törvényhozási lobbi tevékenysége is).

a.       Tehát az MNB érdekvédelme mely fenti esetekre értelmezhető az MNB szándéka szerint – aminek alapján például a békéltető testületi és egyéb érdekvédelmi szabályzatait készíti – az intézmény „saját belátása” szerint az intézményi autonómia talaján?

-  „Ugyancsak a Kúria határozata tartalmazza a kirovó és lerovó pénznem fogalmát a deviza alapú kölcsönszerződések kapcsán. A határozat szerint: A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).” – Kérdezem, hogy az MNB számára a Kúria törvényhozó testületnek számít? Illetve …

… a Kúria milyen feltételek közt módosíthatja a pénzügyi szakma tételeit?

A Kúria egy tollvonással tetszése szerint átírhatja a pénzelméleti fejlődést az utolsó 50-100 évben?

A kúria a fogyasztóvédelem intézményét nemzetközi irányelvekkel, kartákkal, nyilatkozatokkal, stb okmányokkal szemben és a nemzeti érdek, az emberiesség szellemével, a banki szolgáltatási kötelességgel szemben felszámolhatja, eljelentéktelenítheti?

Miképpen tudja az MNB összeegyeztetni a második világháborút követő pénzrendszeri fejlődést, abban különösen a fogyasztók védelmének irányelveit, intézményeit, vívmányait egy a második világháború előszelének idején megjelent spekulációs tanulmány szakmainak mímelt, fontoskodóan rejtélyes  szóhasználatával?

Miféle szakmai rostákon ment át ezen két kifejezés jelen devizahiteles vitába történő beemelése és milyen jogi úton született felhatalmazása a Kúriának, hogy ezt az alapvetően szakmaiatlan, fél évszázad pénzfejlődését kiiktatni óhajtó ajánlását megtegye?

Tiltakozott az MNB a kirovó-lerovó szópárral jellemezhető pénzügyi atavizmus ellen valamilyen fórumon, formában a maga pénzfelügyeleti és fogyasztói érdekvédő kötelessége, szakmai tisztessége alapján?

Tehát eldöntötte az MNB hogy a devizahiteles banki kartell és a fogyasztók érdekével, egzisztenciájával és igazságával nem törődő kormánynak (esetlegesen kormányzati tévedésnek) akar megfelelni – a fogyasztókat cserbenhagyva, vagy pedig utat keresnek a fogyasztók védelmének és igazságának és nemkülönben utat keresnek a társadalmi bizalom esetleges erősítéséhez (például a devizahiteles katasztrófát szakszerűen és méltányosan rendező jogszabály kezdeményezésével)?”

Iktatószámmal ellátott, MNB válaszlevél, melyet senki sem írt alá:

„A Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) küldött megkereséseire hivatkozással az alábbiakról tájékoztatjuk:

Köszönjük a levelében leírt észrevételeket.

A PBT-vel kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a PBT eljárását az MNB törvény szabályozza, eljárása keretében az adott konkrét jogvitában kísérel meg egyezséget létrehozni a felek között. Az eljáró tag a kérelmező és a pénzügyi szolgáltató által rendelkezésre bocsátott adatok, bizonyítékok alapján tud döntést hozni. A PBT tagjai gyakorlattal rendelkező szakemberek.

A fentiektől elkülönült eljárásban történik az elszámolással kapcsolatos panaszok rendezése, amelynek kereteit ugyancsak törvény rögzíti. Ennek értelmében az elszámolási értesítőt a fogyasztónak kellett ellenőrizni és számszaki hiba esetén megjelölnie azt az adatot, vagy számítási hibát, ami alapján az elszámolás helyességét vitatja.

Az elszámolással összefüggésben Ön a 158106-1/2015 ügyszámú, 2015. augusztus 28-án érkezett levelében fordult az MNB-hez, amely beadványában a Budapest Autófinanszírozási Zrt.-vel kötött szerződésével kapcsolatban kért tájékoztatást. Válaszlevelünket 2015. szeptember 28-ai kelttel, 158106-1/2015 ügyszámon küldtük meg Önnek. Tájékoztatásainkat a jogszabályok figyelembevételével készítettük el.      

Üdvözlettel: Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ”

A fogyasztó természetesen nem hagyta magát, és tovább kérdezett:

„Ha jól értem, akkor Önök azt mondják, hogy a PBT működésére annak ellenére nincsen ráhatásuk, hogy állítólag MNB szabályzat alapján működik, az MNB egyik részlege.

Soraikból sok levelükből tanulván azt olvasom ki, hogy a törvény többre-másra nem kötelezi a PBT-t, az MNB pedig nem kívánja azt kiegészíteni belső szabályzatával?

Ironikusnak érzem, amikor azt írják, hogy „Köszönjük a levelében leírt észrevételeket.”

Ha ugyanis azt mondják, hogy az MNB saját mozgásterében és jószándékából nem kívánja érdekvédelmi tevékenységét ellátni illetőleg a szükséges mértékig bővíteni, sem például vitára bocsátani, hogy alapokmányát változtatni kellene, akkor kimondatlanul azt sugallja, hogy önszerveződő, önkéntes érdekvédő csoportoknak kellene ezt megtennie? Vagy elutasítja a reális érdekvédelem magyarországi kialakulásában való részvételét? Vagy más dolgokra koncentrál, és leírta az úgynevezett devizahitel károsulti társadalmi réteget?

Napokban néztem meg egy videót, amelyben arról volt szó, hogy európai megoldás, hogy a jegybank az infláció ellen küzd és a pénzrendszer stabilitásáért, de semmi köze például a munkanélküliséghez, a pénzrendszer működésének lakosságra, a társadalom állapotára gyakorolt hatásához. Ezzel szemben az angolszász világban nem ismert (hacsak európai hírekből nem) a jegybankok funkciójának ez a leszűkítése. Megvallom devizahitel károsult fogyasztóként váratlan helyzetben találom magam megint, amikor érdemi válaszok helyett józan ésszel érthetetlen válaszokat kapok. Mert az MNB bizonyára nem azt akarja mondani, hogy az általa hivatkozott törvények feljogosítják a bankokat a velem szemben való súlyos, egzisztenciát fenyegető visszaélésekre, és az MNB ezt csak nézegetni tudja, közbelépni nem is óhajt (lásd a PBT működésének azon belső szabályzati módosításának elszalasztott lehetőségét).

Már elnézést, de ha az MNB érdekvédelmi szerepét a fogyasztók számára is komolyan tekinthetőnek venné, és valami véletlen hiba miatt tényleg a józan ésszel szemben született egy olyan törvény, amely a PBT ténykedését a törvény szerint minimálisan ugyan de értelmetlenül szabta volna meg (hiszen a fogyasztó azért fogyasztó, mert nem szakember a bankkal szemben, ráadásul az uniónak van egy elhíresült kikötése, hogy fogyasztók esetében a bizonyítási teher végképp nem háríthatók a fogyasztókra), akkor vagy a PBT ténykedését bővíthetné ki belső szabályzatában, vagy létrehozhatna egy másik részleget, amely az érdemi érdekvédelemre már alkalmas. Ehelyett aláíratlan névtelen elhárító leveleknek tűnő válaszok érkeznek hozzám Önöktől.

Zavarom tehát az Önök rövid levelét olvasva ismét csak növekedett.

Ha felteszem, hogy engem mint fogyasztót az MNB nem egy banki kartell együttműködő társaként próbál továbbra is kiszolgáltatott helyzetben tartani, akkor a másik lehetőség, hogy mint felkészületlen fogyasztó banki ügyfélként és panaszosként végképpen nem értek valamit. Ezt az utóbbi, saját hibámat lehetőségnek tekintő „pozíciót” azzal lehetne orvosolni, ha végre beleásnám magam egy-két alapismeret legalább futólagos áttekintésébe. Erre ösztönöznek pedagógiai célzattal talányos levelikkel? Tegyük fel.

Kérem tehát, hogy mint alapokmányuk is tartalmazza, a magyar pénzelméleti tudás fellegváraként, adjanak tanácsot olyan konzultációs lehetőségre, tankönyvre, tanulmányra (esetleg internetes címre) egyre vagy akár többre, amelyből vállalati és banki könyvelés történetről és könyvelési művelet logikai alapelveiről lehet tájékozódni oly mélységig, hogy megérthetővé váljon, ami velünk devizahitelesekkel történik.

Arra felhívom a figyelmüket, hogy a legegyszerűbb felsőfokú tankönyveket, amiket mindig elsőnek adnak az ember kezébe, már kinyitottam. De vagy hiányzott belőlük bármilyen pénz-hitel-banki könyvelési történeti visszatekintés (segítendő a hitelpénzrendszer sajátosságainak megértését olykor sokévszázados elnevezéseknek a megértés nehezítő tovább használata ellenére), vagy hasznavehetetlen volt (mintha a szerző eleve abból indult volna ki, hogy ez az olvasót nem fogja érdekelni, felesleges a sok helyet elfoglalni a tankönyv lapjain). Valamint vagy hiányzott belőlük bármilyen könyvelési műveletek logikai alapjait megvilágító rész, vagy olyan felszínesnek tűnt, hogy nem találtam választ kérdéseimre – amelyekre a válaszokból talán megérthetném, mibe keveredtem. Tehát nyilvánvalóan a válaszok Önöknél keresendők, alapokmányuk szerint is, amely alapokmány bizonyára nem felelőtlenségből korlátozza a jegybank szerepét oly mértékig, hogy a lakosság negyedét-ötödét tönkre tevő hiteltípus elleni érdemi fogyasztóvédelmet sem törvényi sem saját belső szabályzat alapján mint pénzfelügyeletnek nem írja elő. Azzal együtt, hogy a nemzetközi előírásoknak ha jól értem az ország úgy felel meg fogyasztóvédelem létesítési és működtetési kötelességében, hogy az MNB-re mutat mint pénzügyi fogyasztóvédelem megvalósítójára. De ne legyünk telhetetlenek. Az önöktől valami okból meg nem kapott pénzügyi fogyasztóvédelemnek kiinduló pontként szolgáló általános szakmai alapismeretekben való tájékozódáshoz kaphatok tanácsot – minimalizált fogyasztóvédelmi szolgáltatásként?

Egyúttal sajnálkozásomat fejezem ki, hogy tévedésben voltam, amikor azt hittem, hogy a fogyasztó-védelem: „védelmet” jelent. És ha a jogszabályok ezügyben netán elégtelenek, akkor a „pénzügyi fogyasztóvédelmi központ” megtalálja a szükséges eszköztárat, hogy fogyasztóként ne szakkérdésekkel, érdekvédelmi szakfeladatokkal, elméleti alapkérdésekkel szembesüljek – e szerepekre nyilvánvalóan felkészületlenül, az adott helyzet kényszerének engedve.

Iktatószámmal ellátott MNB válaszlevél, melyet senki nem írt alá:

„A Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) küldött megkereséseire hivatkozással az alábbiakról tájékoztatjuk.

Az MNB és a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) a jogszabályok és a belső működési szabályok szerint látja el feladatát. Jogszabály rendelkezésével a belső eljárásrend nem lehet ellentétes.

A devizahitelezéssel kapcsolatban továbbra is figyelmébe ajánljuk az MNB honlapján közzétett tanulmányokat és tájékoztató anyagokat.

A jogi segítségnyújtó szolgálattal kapcsolatban arról tájékoztattuk Önt, hogy amennyiben a fogyasztó jogi segítséget igényel ügyében, abban az esetben a lakóhelye szerint illetékes Megyei Kormányhivatal szervezetén belül működő jogi segítségnyújtó szolgálat jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül,- illeték- és díjmentesen -, ügyfélszolgálati tevékenység keretében tájékoztatást ad. A Kormányhivatal Önnek küldött levelében arról tájékoztatta Önt, hogy „Szóbeli, rövid és általános tájékoztatás igénybevételére ügyfélfogadási időben van lehetősége.”

Az elszámolással kapcsolatban igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről korábban tájékoztattuk. Figyelmébe ajánljuk korábbi tájékoztatásainkat.        

Üdvözlettel: Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ”

A fogyasztó reagálása:

„Érzésem szerint az egész működésük, tehát az összes hasonló levelük, köztük az alább olvasható pár soros levél is, amely szögesen ellentmond például a nemzetközi szerződéseknek, iránymutatásoknak, az egész utóbbi fél évszázados pénzügyi fejlődésnek a fejlett világban!

I)       Azt mondja, hogy jogszabályokkal nem ellentétes a működésük? Melyekkel? Kérem tételesen sorolják fel.

Ehhez nem kell más, mint kiválasszanak olyan jogszabályokat, amelyekkel tényleg nem ellentétes, talán például a méhtartásról szólókkal sem ellentétes, meg a szórakozóhelyek vészkijárati előírásaival.

Egyébként csak az alaptörvénnyel, uniós és ENSZ okmányokkal a fogyasztóvédelemről, csak azokkal ellentétes, méghozzá lényegileg – gyanúm szerint.

II)    Kérem tájékoztassanak, hogy mely ENSZ és az uniós okmányok, jogszabályok, ajánlások vonatkoznak a fogyasztóvédelem mibenlétére, feladataira, eszközeire, felelősségére.

III) Különösen az ENSZ és az uniós jogszabályok értelmezése érdekelne, tételesen.

IV) Amennyiben Önök nem tesznek eleget – meglátásom szerint – az Önök által felsorolandó fogyasztóvédelmi feladatoknak, akkor milyen jogorvoslati lehetőség adott a számomra Önökkel szemben?

Józan ész szerint a fogyasztóvédelmi belső eljárásrendnek nem a jogszabályokkal „nem-ellentétesnek” kellene lennie, hanem a jogszabályok adta keretek kimerítésével kellene a fogyasztóvédelem keretében a fogyasztókat védeniük. De nem teszik.

Olyan eljárásrendet alakítottak ki, amely alapvetően hiányos.

Miért nem válaszolnak ezen ügyben írott korábbi tételes leveleimre?

Aláíratlan névtelen levelükkel megkerülték leveleimben felvetett szempontok és kéréseim hosszú sorát – amit én nem névtelenül írtam Önöknek.

Önök cserbenhagynak engem is és másokat is a jelek szerint, mint fogyasztókat.

Egzisztenciális létproblémáinkat a hamis banki elszámolások okozzák.

A bajokat látva Önök úgy viselkednek, mint azok a gátőrök, akik az árvízkor arra hivatkozva nem mennek ki a gátra, hogy szabályzatukban éppen a nevezett év, adott hónapján és napján esedékes árvíz nincsen megnevezve mint kivédendő károkozás.

Továbbá a korábban is javasolt kormányhivatalnál közölték velem írásban, hogy ha tanácsra van szükségem, először igazoljam, hogy szociálisan rászoruló vagyok. Erre Önök a sablon levélmintákat ismét beollózták részvétlen, az érdekvédelmi közreműködést elutasító válaszukba, mintha már nem is közöltem volna a szociális űrlap hírét, amit kaptam.

Legjobb esetben nem olvasták el korábbi leveleimet.

V)    Nem kérhetek olyasmit, hogy olvassák el korábbi leveleimet és azok lényegi kérdéseire, észrevételeire válaszoljanak előbb-utóbb? De kérem.

Évekig figyelmeztette „fű-fa-virág” szakmai testület a PSZÁF-et (aminek önök a jogutódai), a kormányt, mint utóbb kiderült, hogy esztelenség a devizahitelezést komolyan venni, komolyan az ügyfél felelősségére fenntartani. Tudtommal még az MNB is mai önmagától lényegesen eltérően 2004 őszén és 2006 áprilisában a devizahitelezés képtelenségeiről értekezett, nyilatkozott. Azóta megváltozott a jegybank (MNB) szakmai véleménye?

A jegybank (MNB) magára vállalja változatlanul a PSZÁF devizahitelekről kúriának küldött, lényegében hamis szakvéleményét? Aminek alapján készültek a 2014 árfolyamindexáló jogszabályok. Nem tartozik az érdekvédelem tárgykörébe a jogelőd hamis szakvéleményének felülbírálata? Helyette hamis hivatkozásokkal küldenek a régi PSZÁF fogyasztókat semmibe vevő válaszaihoz igen hasonlókat a mostani érdekvédelmet kérőknek? Mellesleg akkor még aláírták a legképtelenebb leveleket is a PSZÁF-nél. Önök már nem írják alá?

VI) Kérem adatolva válaszolják meg, hogy milyen jogszabály ad felmentést az ügyfélszolgálati levelek alá nem írásának?

Ha másként nem, akkor a fogyasztó oldali vismajor elismertetése nem a maguk fogyasztóvédelmi feladata lenne?

VII)                     Miféle jogszabály tiltja a vismajor vélelmezését fogyasztóvédelem részéről? Már kérdeztem, de nem válaszolnak. Kérem válaszoljanak.”

     ….

Kommentekben várjuk az olvasók észrevételeit, a fentiek alapján, annak vonatkozásában, hogy egy elméletileg a fogyasztók jogait védő, és érdekeit érvényesítő állami szerv eljárásaival szemben van-e, és ha igen, milyen jogorvoslati lehetősége a fogyasztónak korunk Magyarországán? 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 10
Összes: 1804499
30 nap: 21392
24 óra: 603