Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagy lehúzás - a bankkártyák és azok díjai

bank.jpgMinden családnak van bankkártyája, hiszen a munkabéreket a legtöbb munkáltató kizárólag bankszámlára történő utalással fizeti ki, az iskolák a tanulók számára szintén átutalással teljesítik a tanulók gyakorlati helyeiken történő munkavégzésének ellenértékének kifizetését. A főiskolások ösztöndíjaikat szintén kizárólag folyószámlára érkező utalással teljesítik.

A bankszámla nyitása tehát megkerülhetetlenné vált a családok számára napjainkban. Kiemelt tény azonban: ennek olyan költségei vannak, ami a bankszámlára érkező, már eleve megadóztatott fizetésünket még tovább csökkenti.

Az alábbiakban nem a mobil bankolásról esik szó, hanem a bankkártyás készpénzfelvételről, és az azzal történő fizetésekről.

Igaz ugyan, hogy a bankkártya használata alkalmanként és a használat céljától függően mindössze pár tíz, vagy pár száz forintot tesz ki, éves szinten és összességében azonban megközelítően egy havi munkabérünket elveszik tőlünk a bankok, a bankkártya használatának megengedésével, és a bankkártyához tartozó folyószámla vezetésével, miközben az azon tartott pénzünket, amíg hozzá nem akarunk férni, ők maguk használják, a mi tájékoztatásunk, és engedélyünk nélkül.

Nézzük csak: bankkártyával egyenleget sem tud az ember lekérdezni, anélkül, hogy a lekérdezés árát, helyszínen, már az automatánál ne kellene kifizetnie. Ez pár tíz forint, banktól függően. Ha ezt követően, botor módon még készpénzt is vesz föl az ember az automatából, akkor máris pár száz forint ugrott a bankszámlájáról, mert hozzá mert jutni ahhoz a pénzhez, amely őt jogosan megilleti.

Ugyanakkor, ennek a két műveletnek, két különálló, ún. számlavezetési díj vonzata is van, mely szintén a pár tíztől pár száz forintig terjedő skálán mozog a bankok tarifáiban. Ami azt is jelenti: egyetlen alkalommal, ha használjuk a bankkártyánkat, és először lekérdezzük az egyenleget, majd felvesszük a felvehető összeget, a bank azonnal, összességében, több, mint ezer forintot vesz el tőlünk. Ennyibe kerül, hogy hozzájuthassunk a saját pénzünkhöz.

Ez a tény csak abból a szempontból lényeges, hogy egyébként, minden bankszámlának van, külön meghatározott, és külön ránk terhelt, havi számlavezetési díja is. ....

Vásárolhatunk is, különféle üzletekben a bankkártyánkkal, amelynek szintén van készpénzfelvételi, és külön könyvelési díja. Ha tankolunk, ugyanez a helyzet. Ha csoportos beszedési megbízás alapján bár nem is látjuk a pénzünket, de, mert a bank közvetlenül utal a szolgáltatóhoz, ennek is külön költsége van, melyet gondosan feltüntetnek a folyószámla kivonaton. Amit, mint tudjuk, szintén nem küldenek ki számunkra ingyen, ennek is pár száz forint költsége van.

Hivatkoznak itt arra a bankok, hogy hát a papír, no meg a postázási költségeket bizony az ügyfélnek kell fizetnie, no, de az elektronikus kivonatok esetében ezek a költségek – elméletileg – nem állhatnak fönn. Ezt is frappánsan kivédik a bankok, mondván: annak a dolgozójuknak a munkabérét, aki e-mailen elküldi nekünk az e-számlakivonatot, ki kell valahogyan termelniük. Igen ám, csakhogy ezt egy robotikus rendszer végzi, előre beállított program alapján – tehát nincs szüksége mindehhez a bankoknak emberi erőforrásra.

És az sms-értesítés költségeiről még nem is szóltam. Ennek is van havonta fizetendő összege, attól függően, hogy mely értesítésekre vonatkozóan kértük a bankot, hogy értesítsen bennünket. Ha sokra, akkor sokszor számláznak sms-t, szintén banktól függően. Ez, egyébként egy teljesen díjmentes szolgáltatásnak kellene, hogy legyen, mert alapvető kötelessége a banknak, hogy ha bármit tesz a bankszámlánkkal, arról értesítsen bennünket, a saját, és nem pedig a mi költségünkön. ...

A csavar az egész sztoriban az, hogy a kártyát csak egyszer nyomják ki, aminek természetesen van költsége. A kártya több évig érvényes, tehát nem évente nyomják ki azt nekünk, újra és újra, de évente elveszik a kártya előállításának díját (erről természetesen számlát nem kapunk, tehát a bank ezen összeg után adót nem fizet). Konkrétabban: igénybe nem vett szolgáltatás árát fizetjük meg, a bank számára, minden év elején, a hozzájárulásunk nélkül, kényszer hatása alatt. Ha ugyanis nem fizetjük ki, érvénytelenítik a bankkártyánkat. ....

A kártya előállításának van költsége, ami, a nyomtatás évében teljesen érthető is. Csakhogy: a kártya nyomtatási költségét minden év elején ráterhelik a bankszámlánkra, és el is veszik tőlünk, a megkérdezésünk nélkül. Tehát több éven keresztül fizetünk a banknak a meglévő kártyánként előállítási költséget úgy, hogy azt közben nem kell előállítani újra.

Még ez is rendben volna, ha a kártya használatának díjait fedezné ez az évente a semmiért tőlünk felszámított összeg. No, de, mint fentebb láthattuk, erről szó sincs, mert a kártya minden egyes használatáért külön-külön, borsosan megfizetünk.

Napjainkban ott tartunk, hogy a bankkártya használatát megkerülni nem lehet, mert különféle törvényi rendelkezésekkel ránk kényszerítették, ugyanakkor, éves szinten közel egy közmunkás minimálbérnek megfelelő összeget vesznek el tőlünk ezért. Amivel, ugye, a bankok gazdagodnak, hiszen mi többlet értéket nem kapunk azért, hogy a bank nagy kegyesen megengedi nekünk, hogy hozzájuthassunk a saját, jól megérdemelt fizetésünkhöz. Ami még csak nem is a bank pénze.

Azt már rég tudjuk, hogy a bank és az állam karonfogva járó puszi-pajtások, és a bank az állam összes elképzelésén csak gazdagodik, miközben a kisember fizet, mint a katonatiszt. A bankkártyák esetében sincs ez másként.

A Jogi Fórum számolt be arról, hogy az államnak a papírpénzek nyomtatásának és forgalomban tartásának a GDP arányában számítva, 0,5-1,5%-os költsége van. Ezt a költséget pedig az állam meg akarja spórolni azzal, hogy törvényeivel rákényszeríti az embereket arra, hogy kizárólag virtuális pénzt használva, vegyék igénybe a bankszámlákat, és az azokhoz tartozó kártyákat. A bankok pedig, annak okán, hogy eme szolgáltatás nyújtásáért már eleve működési támogatást kapnak az államtól, még a kisemberek hátán lévő bőrből is húznak egy kicsit.

Mert megtehetik – nincs fölöttük valódi állami kontroll, csak névlegesen van nekünk egy Nemzeti Bankunk. (Híradások már évek óta nem szólnak arról, hogy az MNB összevonta volna a szemöldökét, egy-egy bank ellenőrzése után, vagy visszahívatott volna egy-egy bankkal olyan terméket, amelynek erősen uzsora-szaga van. Pedig van ilyen, bőven. Az MNB tehát és tulajdonképpen felügyeleti szerepét a bankok fölött nem tölti be.)

Ha egy 4 tagú családban mind a 4 családtagnak van bankszámlája, és ahhoz tartozó kártyája, amit még használ is, itt és ott, erre, vagy arra a célra, akkor pusztán a család összes bankkártya használatáért az egyik családtag az egy havi fizetését oda is adományozza a banknak, ha a családtagok éves banki költségeinek összegét figyelembe vesszük.

Tényleg jó bolt ez az embereknek, úgy, hogy eközben, ha a bankszámlán marad valamennyi pénzünk, ezen összeg után a bank alig fizet, valami 1% alatti összeget, kamatként. Pedig azt a pénzt, ami a bankszámlánkon marad, mindaddig a bank használja, a saját hasznára, természetesen, amíg mi meg nem próbálunk hozzájutni, azzal, hogy elővesszük a bankkártyánkat.

No, hát ezért kell annyit fizetni azért, hogy használni merjük a bankkártyánkat. Ez az összeg bankonként változó, nem árt hát utánanézni, hol bankolunk, és mennyiért.

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 10
Összes: 1807440
30 nap: 20744
24 óra: 719